Keresztényi erénynek elsősorban a szegények és elesettek gyámolítását, a másik ember iránt tanúsított tiszteletet, az elfogadást szokták tartani. Van abban valami végtelenül tanulságos, hogy Magyarország kereszténydemokrata értékrendű kormánya ezek helyett az emberi élet tiszteletét tűzi zászlajára, mégpedig szigorúan a saját értelmezésében. 

A nyilvánvaló tényt konokul tagadva, de tetteivel egy irányba tartva, arra próbálja rászorítani Magyarország állampolgárait, hogy szaporodjanak.

Mindnyájan emlékszünk arra az aljas hadjáratra, amelyet az abortusztabletta ellen folytattak, addig szorongatva a gyógyszer alkalmazását lehetővé tevő magánintézményeket, míg bedobták a törülközőt. Hiába, hogy orvosok bizonyítják, ez a szer kevésbé károsítja az anya egészségét, mint a küretkanál. Hiába, hogy épeszű férfi nem, legfeljebb sanda szándékú politikus gondolhatja, hogy egy nő csak azért lemond egy megfogant életről, mert kisebb fájdalommal tud tőle megszabadulni. A döntés megszületett, az állami pénz meg dől egy bornírt plakátkampányba, amely egyedül arra jó, hogy a plakáthelyek tulajdonosait gazdagítsa.

A kétharmad mostani húzása, amellyel a művi meddővé tételt próbálja a lehető legkevesebb polgár számára elérhetővé tenni, ugyanezt a vérlázító semmibevételt tükrözi. Hogy a nemzet választott vezetői – habár tudják, hogyan gondolkodnak az emberek ezekről a magánügyeikről – vindikálják maguknak a jogot, hogy ők döntsenek a fogantatásról, a megfogant élet sorsáról. Ráerőltetik a saját ideológiájuk törvényeit a polgári demokrácia jogrendjére, egy cinikus vállrándítás kíséretében – megteszik, mert megtehetik. Szinte hallja az ember, hogy közben azt gondolják: miért, nem tettek ennél véresebb dolgokat is a kereszténység nevében?