Volt időnk megtanulni, hogy a magyar politikai elit úgy érti a török kajáldákban szendvicsrendeléskor megszokott „Minden mehet bele!” felkiáltást, hogy nem csupán hagymát meg lila káposztát helyezhet a pitába, de beletolhat némi tablettás bort meg macskakőtörmeléket is. 

Ezt a modellt a választópolgár megszokta, s mintegy normaként fogadta el annak a kevéssé komplex gondolatnak a jegyében, hogy tudniillik a politika már csak ilyen. Ennek az értelmezésnek a kiterjesztéseként mostanában már levágott lófej, esetleg arzén is kerülhet a gíroszba.

E miliő ismeretében eleinte még tán mosolyogtunk is azon, ami Baján zajlott, elvégre nem csupán a kamudemokráciáknak jár a politikai kabaré. Ha az azeri elnök nézheti fotelből a kampányt, mert a közvélemény-kutatások szerint a polgárok messzemenően elégedettek munkájával, akkor Magyarországon is be lehet rendezni egy közéleti mulatót a Duna-parton.

Aztán most már csak nézünk bambán. Mert elég elkeserítő, hogy a bajai akció konkrétan az országunkban történik. Csalnak, ismételnek, jobbos moráltanárok kamerás járőröket alkalmaznak, akik felvételeket készítenek mindenkiről, aztán a bíróság szerint lehet gyűlöletkeltő a baloldali jelölt, mert olyasvalakivel kampányolt, aki cipelt már lefűrészelt hungarocellszobor-darabot, aztán Zsigó Róbert polgármester újságírói kérdésre megnémul, mert egy pillanatra elfelejti, hogy nem tudhatja előbb a választási eredményt, mint azok, akik bejelentik. Aztán a hab a tortán, a videós káosz, amelyben föllép DK-s aktivista, aki aztán kilép a pártból, s mindennek tetejébe kiderül, hogy az MSZP székházát is megjárta a felvétel.

Mindez csupán válogatás a felfoghatatlan részletekből, amelyeknek sok mindenhez van közük, csak a közjóhoz nincs. S bár tényleg a valóságtól elrugaszkodott ötletnek tűnik: nem lenne hátrány, ha valakinek néha az is eszébe jutna. Az például egy nagy lépés lenne, ha mindenki, akinek köze van a megrendezett jelenet megrendeléséhez, elkészítéséhez, s népszerűsítéséhez, vállalná a felelősséget. Szépen összepakolna, aztán más elfoglaltságot keresne magának. Akármilyen színben követte is el az előre megfontolt demokráciarongálást.

Most persze a fogadóirodák nagyjából 1,05-ös odsszal adják, hogy néhány férfi magánakciójáról van szó. A társaság tagjai nem egyeztettek senkivel, maguk írták a zseniális forgatókönyvet, s a príma megvalósítás is őket dicséri.

Az meg mindettől természetesen teljesen független, hogy mindmáig megannyian képtelenek pártot választani, s minduntalan csúcsot dönt a politikából kiábrándultak száma. Merthogy minden úgy megy itt, ahogyan kell, csak zavarkeltő értelmiségiek fintorognak. Elvégre nincs abban semmi különös, hogy levágott lófejet tesznek a gíroszunkba, a húst meg a zöldségeket kifelejtik. Hiszen amíg megesszük, amit kapunk, újabb receptinnovációik várhatók.

Addig mindenünk mehet bele.

Mobilon a mobil mint bizonyíték