Nem tudom, reprezentatívnak tekinthető-e a minta, amelyet a szerdai szép tüntetőidőben a kormányváltást óhajtók a Műegyetem előtt mutattak. De ha igen, akkor meglehetősen világos, milyen „társadalmi megrendelést” adtak az emberek a színpadra kiálló nyolc pártvezetőnek. Ösz-szefo-gást, ösz-szefo-gást! – skandálták, egy-egy pillanatra túlharsogva a beszélni kívánó Mesterházy Attila szocialista pártelnököt is, aki a „felcsúti Maradona” elleni közös fellépésre szólított fel.

De ha a minta nem volt reprezentatív, akkor a helyzet most semmivel sem egyszerűbb, mint hétfőn vagy kedden volt. Kiállt ugyanis nyolc pártvezető, elharsogta vagy nyolcszázszor, hogy együtt, a kétórányi szövegből viszont világosan kiderült, hogy inkább külön, mint valaha. Mindazok, akik a tömeg előtt lelkesülten szónokoltak az összefogás szükségességéről, mondandójukkal egyértelművé tették, hogy egy várárok két oldaláról üzengetnek egymásnak.

Az ostromlók közé álltak mindazok, akik kimaradtak a keddi együttműködési megállapodásból, amelyet az Együtt–PM és a szocialista párt kötött meg egymással. A védők viszont minden szónoki képességüket latba vetve igyekeztek úgy tenni, mintha nem is hallanák az ostromzajt.

Pedig nem akármilyen horderejű kérdést feszegetett a lehető legvilágosabb szavakkal Kuncze Gábor és Gyurcsány Ferenc. Azt követelték, hogy az Együtt és az MSZP kezdje újra a tárgyalást, és addig folytassa, amíg egyetlen erő, egyetlen lista, körzetenként egyetlen, a legesélyesebb képviselőjelölt és egyetlen miniszterelnök-aspiráns marad a páston. Az ő olvasatukban ez biztosítaná, hogy az emberek a lehető legtöbb hasznát vehessék a Milla által osztogatott harci fegyvernek, a golyóstollnak. Bajnai és Mesterházy viszont amellett érvelt: az igazi ellenfél Orbán, őt kell legyőzni.

Bár öröm, hogy ők nyolcan végre egy színpadra álltak, és a nagyok a mérhetetlenül kicsiknek is megtették azt a gesztust, hogy egyenlő félként kezelték őket, azzal a bizonyos golyóstollal azonban csak akkor lehet legyőzni Orbánt, ha a választók a másik kérdésre is világos választ kapnak. Ha nem elmórikálják nekik az együtt-öt, hanem ellenkezőleg, az esetleges külön-t is érthetővé, kezelhetővé teszik. Magyarán, ha ők nyolcan a jól sikerült előadás után leülnek tárgyalni, és belátható időn belül a végső, jövő tavaszig szentként és sérthetetlenként kezelt megállapodással lépnek a potenciális szavazók elé.

Ha ez az összefogás lesz, akkor mutassák fel a reménybeli miniszterelnök és a képviselőjelöltek nevét, valamint a listákat. Ha pedig a külön indulás mellett döntenek, akkor indokolják meg, miért; jelezzék,miként kerülik el, hogy a demokratikus erők egymás esélyeit rontsák, és hogyan lépnek koalícióra, ha legyőzték Orbán Viktort. Akik a Műegyetem előtt azt skandálták, hogy ösz-szefo-gást, bizonyára ezt is meg fogják érteni. Csak egyet akarnak: hogy biztosan tudhassák, tényleg nincs más dolguk, csak a legjobb belátásuk szerint ikszelni.

Gyurcsány Ferenc