A mi országunkban azt tudhatjuk biztosan, hogy ki miért nem felelős. A hatalom csúcsaitól egészen a szerelőig mindenki meg tudja magyarázni, hogy valamiért miért nem ő a hibás, ezzel szemben ki mindenki az. A hárítás, a be nem ismerés alapreflex. 

Ennek tökélyre vitt formája az, amikor már a probléma létét is vitatják, a kudarcot sikerként mutatják be, így aztán nem is kell keresni felelősöket, maximum olyat, akit meg lehet jutalmazni. A mintát mindig „fent” adják, ha pedig azt látjuk, hogy ott sosincs felelős, akkor előbb-utóbb „lent” sem lesz. Éppen ezért nagyon meg kell becsülni azt, amikor valahol valaki vállalja a felelősséget.

A „bajai” videó közzétételéért Gavra Gábor, a Hvg.hu főszerkesztője vállalta. A kiadó a történtek után elfogadta a lemondását, mivel a videoügyben játszott szerepét olyannak ítélte, ami súlyosan veszélyezteti a HVG jó hírét.

Ezzel példát mutattak másoknak is. A magyar sajtóban visszamenőleg önvizsgálatot tarthat mindenki, hogy ilyen esetben meghozta-e az ügy súlyának megfelelő döntést, a jövőre nézve pedig a HVG levert egy jelzőkarót, amihez mérni lehet hasonló helyzetet és az arra adott választ. Dönteni már csak arról kell a szerkesztőségnek, hogy a birtokában lévő információkkal segít-e feltárni az ügy még homályos részleteit.

Politikus, cégvezető, főszerkesztő – egyre megy: kritikus hiba esetén nemcsak akkor kell megtenniük akár a legsúlyosabb lépést is, ha ők voltak annak konkrét előidézői, hanem akkor is, ha az irányításukra bízott szervezet rosszul működött, hiszen ezért ők felelnek. Aki képes beismerni a hibáját, és ehhez mérten cselekedni, annak van esélye megőrizni a szakmai tisztességét.

A kamuvideó közzététele intő, a felelősség vállalása követendő példa – sajtón innen és túl.