Hüledezett az amerikai kolléga valamikor 2009-ben a washingtoni sajtóklubban, amikor Balázs Péter arról beszélt: a magyar bankok jellemzően nagy külföldiek leányai. Úgy érti-e, nem is magyarok? Persze a Bank of America, a Citibank, esetleg a JP Morgan esetében elképzelhetetlen, hogy ne amerikaiak lennének. Sőt az akkori magyar külügyminiszter még azt is hozzátette, nagyon jó ez a megbízható (értsd: nyugati) pénzintézeti háttér akkor, amikor egymást követve dőlnek be a bankok. Hát így áll a világban a centrum és a periféria... Az Ybl Bank vagy a Postabank bukását még a magyar újkapitalizmus gyermekbetegségei közé sorolhattuk, de 2008–2009 körül, a Bear Stearns, a Lehman Brothers bankház bedőlésével azt láttuk, a tőkés világ centrumában is megesik az ilyesmi, csak elég nagy lufinak kell hozzá kipukkadnia.

A nagy magyar bankok között olasz hátterűek is vannak, így az UniCredit vagy a CIB, amelynek „anyja” az Intesa Sanpaolo. Ezek Itália legnagyobb pénzintézetei, a harmadik pedig unikum, a világ legrégebben működő bankja, a Monte dei Paschi di Siena. Utóbbi veszteségeibe, derivatívabotrányába belebukott nemrég az olasz bankszövetség elnöke. Vannak gondok másoknál is. A Financial Times a minap mint „elefántokat a szobában” írta le az ország válság közepette kínlódó bankjait. Hiába próbált az amúgy 130 GDP-százalékra eladósodott olasz állam a hónuk alá nyúlni. Az adófizetők pénzén.

Nem úgy, mint a magyar, amely viszont bankadóval sújtotta az ittenieket, és úgy tüntette fel, mintha a külföldi tőke valamiféle helytartói lennének. És mintha legalábbis törvény kötelezne bárkit is, hogy ne a párnába varrva tartsa havi fizetését. Ellenben feltétlenül vegye fel a legrosszabbnak bizonyult időpillanatban a devizahitelt, ezt az utólag hibásnak minősített terméket, amelyet aztán forintban szerzett jövedelméből törleszthet.

E párhuzamosok nem a végtelenben találkoznak. Igen hasonló bankellenes megmozdulásokat láthatott az, aki híreket nézett a tévében a hét végén, majd próbált átkelni az utcán Budapesten, s így találkozott a devizahitelesek nehéz helyzetére felhívó autós tüntetőkkel. A demonstráció résztvevői azt hangoztatták többek között: „ki kell vívjuk az anyagi függetlenségünket”. Holnap, október 23-án a Jobbik rendezvénye a kormánykárosultak, köztük a devizahitelesek nagygyűléséhez kapcsolódik. Rómában előzőleg a radikális baloldal tüntetett szombaton a bankok ellen „Termelj! Fogyassz! Dögölj meg!”, illetve „Nem kérünk a bankok hatalmából!” mottóval. A radikalizmus, legyen bal- vagy jobboldali, összeér a globalizációellenességben és az antikapitalizmusban. A bank pedig, mióta világ a világ, a tőkés berendezkedés szimbóluma, és alapvetően pénzért ad pénzt. Nem az adós, csak a bankrabló van abban a helyzetben, hogy a degeszre tömött pénzeszsákot elvigye, a „hibás terméket” viszont maga mögött hagyja, mint eb a Szaharát.