Aki politikai ellenfele lejáratására hamis bizonyítékot kreál és tetet közzé, azt páros lábbal kell kirúgni a magyar közéletből. Ez a politikai banditizmusnak az a szintje, amellyel szemben csak zéró toleranciának lehet helye demokratikus pártban. Ami a bajai, egyébként primitív és balfácán videóval történt, az a dolgok normális menete. A videó alapján a rendőrség azonnal nyomozni kezd, hamar eredményre jut, az érintettek pedig haladéktalanul lépnek, mielőtt még politikai hullává válnának.

Legföljebb nálunk ilyen ügyben nem megszokott, hogy a rendőrség azonnal nyomozni kezd (de tényleg), hamar eredményre jut, és az érintettek azonnal lépnek.

A demokratikus ellenzék pártjainak egyértelművé kell tenniük, hogy az ilyen eszközöket és az erre képes embereket a lehető legtávolabb tartják maguktól, és nem tűrik el szövetségeseiknél sem.

A félrenézés, a cél szentesíti az eszközt mentalitás nem vezethet választási győzelemhez, olyanhoz biztosan nem, amely egy demokratikus kormányzás alapja lehet.

Ha nem akarunk olyan országot, amelyben ez a politikai eszköztár része, akkor ilyesmit abban az esetben sem fogadhatunk el, ha éppen ez lenne az ára az Orbán-kormány leváltásának. Ráadásul még nem is az. A választók, különösen a választást eldöntő „bizonytalanok” nem lejáratási versenyt akarnak látni, nem a videók és hangfelvételek küzdelmét, hanem a programok csatáját. Legalábbis bizakodunk abban, hogy még ilyen országban élünk.

Az összefogásukat ma megállapodásba foglaló ellenzéki erőknek tudniuk kell, kivel szabad összekapaszkodniuk, illetve mit kell mindenkin számon kérniük – beleértve magukat is. Haladéktalanul fel kell tárni az ügy még homályos részleteit. Mérce ugyanis csak egy lehet: amelyen a kormányt mérik, azon kell magukat is.