Cecilia Malmström: Lampedusa után, a halálkufárok ellen
Ez a tragédia azonnali válaszlépéseket kíván nemzeti és uniós szinten egyaránt. Nemzeti szinten – a nemzetközi és uniós joggal és kötelezettségekkel összhangban – a tagállamok felelőssége államhatáraik igazgatása és felügyelete, a bajba jutott hajók megmentése.
Ezt az unió a külső határai mentén fekvő országoknak nyújtott támogatás útján segíti: 2007 és 2013 között Olaszország 478 millió eurót, Görögország 376 millió eurót, Málta 85 millió eurót kapott a migráció és a menekültügy kezelésére. Ha csak a határőrizet céljára nyújtott támogatásokat tekintjük, ezen a címen Olaszország az elmúlt két évben 136 millió eurót, Görögország 89 millió eurót, Málta 35 millió eurót kapott. Emellett az európai határőrizeti ügynökség, a Frontex operatív támogatást is nyújt, többek között ezeknek az országoknak. Az ügynökség jelenleg öt olyan műveletet koordinál a földközi-tengeri térségben, amelynek célja az országok felügyeleti, elfogási és mentési képességeinek támogatása.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a migrációs és menekültügy területén érzékelhető, fokozódó nyomás nem kizárólag a földközi-tengeri országok ügye. A menedékkérelmek nagy részét más tagállamokban regisztrálják. A 2012-ben az EU-ban benyújtott 330 000 menedékkérelem 70%-át öt országban nyújtották be: Németországban (75 000), Franciaországban (60 000), Svédországban (44 000), Belgiumban (28 000) és az Egyesült Királyságban (28 000). Ugyanebben az évben Olaszországban 15 700, Máltán pedig 2000 menedékkérelmet vettek nyilvántartásba.
Az is világos ugyanakkor, hogy az Olaszországban, Máltán, Görögországban és más mediterrán országokban érzékelhető fokozódó nyomás európai problémát jelent, és hogy a migrációs és menekültáramlások megfelelő nemzeti szintű kezelését ezek támogatására irányuló uniós kezdeményezéseknek és intézkedéseknek kell kísérniük.
Október 24–25-i találkozójukon az uniós tagállamok állam- és kormányfői a lampedusai tragédia nyomán napirendre tűzik a migrációs és menekültügyi politika aktuális kérdéseit, választ keresve arra, hogyan előzhetnénk meg hasonló események bekövetkeztét. A találkozó egyedülálló alkalmat kínál Európa vezető politikusainak arra, hogy kinyilvánítsák: az EU a szolidaritás és a kölcsönös támogatás alapelvén nyugszik.
A találkozó előkészítése keretében az Európai Bizottság megtette témajavaslatait, és reményét fejezi ki, hogy ezeket figyelembe veszik a tanácskozáson.
A közelmúltban végrehajtott, közös olasz–máltai mentési műveletek során emberéletek százait sikerült megmenteni. Az akciók bizonyították, hogy a földközi-tengeri vizeken az intenzív és összehangolt határőrizeti erőfeszítések nélkülözhetetlen feltételét jelentik az emberi életek megőrzésének. Ezért javasolja az Európai Bizottság most egy Ciprustól Spanyolországig terjedő, széles körű kutatási és mentési művelet végrehajtását a Frontex égisze alatt.
Ez az akció az Eurosur által rendelkezésre bocsátott csúcstechnológia támogatásával lehetővé fogja tenni a hajók és kisebb vízi járművek eredményesebb felderítését, nyomon követését és azonosítását – ezáltal utasaik idejében történő mentését. Konkrét példája lesz egyúttal a szolidaritásnak és a kölcsönös támogatásnak.
Ám a művelet csak akkor lehet sikeres, ha minden tagállam kész további pénzügyi és technikai jellegű áldozatvállalásra. A bizottság és a Frontex szakértői most mérik fel a művelet forrás- és eszközigényét, ám az bizonyos, hogy a megvalósításhoz kiegészítő és sürgős tagállami hozzájárulásra lesz szükség.
Annak érdekében, hogy a problémát a gyökerénél ragadhassuk meg, az Európai Tanácsnak meg kell vizsgálnia a migránsok és menedékkérők származási és tranzitországaival – különösen Líbiával – folytatott együttműködés és párbeszéd elmélyítésének lehetőségét is. Az uniónak újabb csatornákat kell megnyitnia a jogszerű migráció előtt, és hatékonyabban kell fellépnie az illegálismigrációval és azokkal a bűnözőkkel szemben, akik az emberek kétségbeesését kihasználva életveszélyes kalandokba sodorják áldozataikat.
Ezen új gondolkodásmód jegyében kötöttünk mobilitási partnerséget Marokkóval, és tervezünk hasonlót Tunéziával, Egyiptommal és más észak-afrikai országokkal. Az uniós országok egyértelmű elkötelezettsége nyilvánvalóan kedvezően befolyásolja az e partnerségekről szóló tárgyalások lehetőségét, valamint a stabilitás és a demokratizálódás előmozdítását célzó erőfeszítéseket Líbiában és más hasonló országokban.
Az Európai Bizottságnak az a véleménye, hogy a tagállamoknak határozottabban el kell kötelezniük magukat az ENSZ menekültügyi főbiztosával együttműködésben végrehajtandó áttelepítések iránt, hogy ezáltal Európába vezető biztonságos csatornákat nyissunk meg a nemzetközi védelmet igénylők számára.
Az EU-nak és különösen a migrációs és menekültügyi nyomást jelenleg kevésbé érző tagállamoknak tevékenyebben részt kell vállalniuk ezeknek az embereknek a letelepítésében. Egy valódi európai összefogás, amelyből minden tagállam kiveszi a részét, jelentékenyen hozzájárulhat ahhoz, hogy a menekülőknek ne kelljen életüket halálkufárokra bízniuk.
Kiemelt figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a legkiszolgáltatottabb menekültek – a gyermekek, az időskorúak és a betegek – biztonságosan elérjék az EU „partjait”. Egyes esetekben ez humanitárius vízumok útján vagy azáltal lenne biztosítható, hogy lehetővé tesszük a menedékkérelem uniós országok konzulátusain történő benyújtását.
A legutóbbi tragédiák után az uniónak tanújelét kell adnia annak, hogy képes a válaszadásra. Minden tagállam kifejezésre juttatta azon közös akaratát, hogy kész a cselekvésre a hasonló szörnyű események elkerülése érdekében. Minden európai kormány egyetértett abban, hogy e tragédiának nem szabad megismétlődnie. Meggyőződésem, hogy az Európai Tanács megtalálja a módját, hogy tettekre váltsa ezt az eltökéltséget.
A szerző uniós biztos
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
