A Fidesz–KDNP-s kétharmad által elfogadott és a magyar társadalomra ráerőltetett alaptörvényben megtestesített autokratikus rendszer felkeltette az igényt egy új magyar köztársaság, a negyedik köztársaság létrehozására. Ennek egyik megnyilvánulása a demokratikus ellenzék által szervezett tüntetéseken, megemlékezéseken, a résztvevők által spontán módon használatba visszahozott, később az ellenzéki pártok által is átvett (MSZP, Együtt–PM, 4K!) a köztudatban Kossuth-címerként ismert, korona nélküli címer. Megjelent visszaállításának igénye az új köztársaság felségjelvényeként is.

Ugyanaz a folyamat játszódott le, csak persze lassabban, mint 1956-ban, amikor a forradalom vihara néhány nap alatt, kisöpörte jelképeink közül a gyűlölt Rákosi-korszak címerét. A Kossuth-címert akkor is a közakarat élesztette fel. A forradalmat 15 évesen éltem át, és semmi jelét nem láttam annak, sem akkor, sem később, hogy bárki is a koronás címert akarta volna visszahozni. Most alapjaiban más a helyzet: arra keressük a választ, köztársasági államformánk identitása épülhet-e a királyságot jelképező koronás címerre. Az elmúlt két évtized is bizonyította, nem! 1989-ben a rendszerváltásból győztesen kikerült pártok képviselői a koronás címerre szavaztak. Akkor Orbán Viktor és fideszes társai a Kossuth-címer mellett tették le a voksukat.

A királyság címerére nem lehet a köztársaság identitását építeni. Ezt 1848-ban is így gondolták. A radikális köztársaságpártiak újságja, a Márczius Tizenötödike címerrel kapcsolatos álláspontjából egyértelmű, hogy az újság köré csoportosuló köztársaságpártiak a koronás címerben a királyság, a korona nélküliben a köztársaság szimbólumát látták.

A magyar címer történetét két kiváló – vélhetően egymástól eltérő politikai beállítottságú – heraldika történész egy-egy publikált művén keresztül igyekszem röviden áttekinteni. Ezek: Laszlovszky József: A magyar címer története (1989. Magánkiadás) és Bertényi Iván: „A Kossuth-címer” (Rubikon 2012/12 szám.).

Témánkhoz a koronás és korona nélküli ún. kiscímer története tartozik. Utóbbi a köznyelvben mint Kossuth-címer vált ismertté, elsődlegesen a trónfosztást kimondó 1849. április 14-i Függetlenségi Nyilatkozat alapján, mely szerint az állam címere a korona nélküli, úgynevezett Kossuth-címer lett. A nagy és középcímer a történeti Magyarország I. világháború utáni felbomlásával aktualitását vesztette, ábrázolása a korábban, főként a kiegyezés után épült közintézményeken maradt fenn.

A Laszlovszky József által jegyzett A magyar címer története című mű tárgyilagosan tekinti át a magyar címer törtét. Nem foglaltak állást sem a koronás sem a korona nélküli állami szimbólum mellett, azt meghagyta a politikának.

Bertényi Iván viszont, a Rubikon történelmi havilap múlt év decemberi, „A Kossuth-címer” cím alatt megjelent cikkében nem marad semleges, sőt álláspontját történelmi csúsztatással is igyekszik érvényre juttatni. Cikkét a következőképpen vezeti be:

„Méltán keltett figyelmet egy közelmúltban feltűnő címerhasználat, amely a Magyarország Alaptörvénye I. cikkében meghatározott, pajzson nyugvó magyar Szent Koronával ábrázolt államcímerünket »megcsonkítva«, korona nélkül jeleníti meg. Használóinak kommunikációja szerint ez majd a »Kossuth-címer«, a politikai célként megjelölt »IV. köztársaságra« utaló jelkép kíván lenni.” A szerző cikkében azt tekinti fő kérdésnek, hogy egyértelműen köztársaságot jelképez-e egy korona nélküli címer és királyságot egy koronás? Továbbá, milyen volt Kossuth Lajos viszonya ezekhez?

Az első válasz: igen! A koronás címer királyságot jelképez, ha a királyságból köztársaság lesz, az állam jelképéről leveszik a koronát és legfeljebb a múltra utaló jelképként hagynak a címerben valami arra utaló jelet. Ez a heraldika szabályai alapján nem bírálható el. Az állam belső szuverenitásából következik, hogy az államformaváltást az állam felségjelvényében is kifejezésre juttassa.

Az 1848-as forradalom republikánusai a koronában az osztrák–német királyság szimbólumát látták. Táncsics szerint a korona „tétessék a Nemzeti Múzeumba, mint régiség”, de „német családbeli embernek fejére ne tétessék soha”, s a királyságot – mint államformát – eltörlendőnek tartja.

A Magyar Királyság ezeréves történelméből az utolsó, mintegy négyszáz évben, a korona nem tétetett magyar fejre, azt végig a Habsburgok birtokolták, akikkel szemben a magyarság szinte folyamatosan függetlenségi harcot folytatott, hol fegyveresen, hol alkotmányjogi küzdelem formájában. Az alkotmányjogi küzdelemben jelentős szerepe volt a címerhasználati vitáknak is. Bertényi Iván cikkében hivatkozott téma a „heraldikus” Kossuth. Idézem, „Megfelelő-e az utóbb az emigráns Kossuth által is elvetett korona nélküli kiscímer arra, hogy az ún. IV. köztársaság felségjelvénye legyen? A kérdést válaszolja meg az olvasó!” – írja.

Az állítás, hogy Kossuth az emigrációban elvetette volna a korona nélküli kiscímert, valótlan. A cikkében használt kép alatti felírat „Kossuth visszatérése a koronás címerhez: ötforintos »banknóta« koronás középcímerrel (1860)”, a cikk szövegében pedig „az emigráns Kossuth által is elvetett korona nélküli kiscímer” szerepel. Tehát ha a szövegben kiscímer, a lenyomat alatt középcímer olvasható, még tévedésként talán elfogadható lenne, de akkor mire vonatkozik a „Kossuth által is elvetett” kitétel? Nem, nem tévedés, nem elírás, hanem csúsztatás egy olyan mondatban, amely után a szerző, arra kéri az olvasót, a kérdést válaszolja meg saját maga. De előtte félrevezeti azzal a valótlan állítással, hogy az emigráns Kossuth maga is elvetette a korona nélküli kiscímert! (tehát a Kossuth-címert!?) Azzal zárja eszmefuttatását: „A »Kossuth-címer« mellett egyetlen érv hozható fel: 1956 felkelői heraldikai ismeretek hiányában (ami aligha róható fel nekik) így nevezték a magukénak vallott korona nélküli kiscímert”. No comment.

Laszlovszky József A magyar címer története című könyvének szerzői tudományos igénnyel, tárgyszerűen mutatják be a magyar címer történetét, különválasztják az eredetmondákat a történelmileg is bizonyított tényektől. Az Árpádok eredetmondájában fontos szereplő a turul, de a Képes Krónika festője, jó négyszáz évvel a leírt események után pajzsra helyezve, címerként ábrázolja azt. Hasonlóan anakronisztikus Szent István ábrázolása a Képes Krónikában kettős keresztes címerrel. A kettős kereszt, csak később jelent meg, III. Béla korában. A visszavetítés jelensége, jól ismert a korona történetéből is. A középkori ember nem kételkedett abban, hogy a Szent Korona első királyunk, Szent István uralkodói jelvénye volt. Bár a magyar korona története máig vitatott, egyértelmű, hogy nem kapcsolhatjuk államalapítónk személyéhez, mutat rá a szerző.

Az interneten találtam rá a középkori Magyarország térképét ábrázoló 1587-es rézmetszetre, melynek bal felső sarkában a korona nélküli magyar címer található. A térkép készítője Lazius, Wolfgang (1514–1565). A térkép megnézhető az interneten: HVNGA-RIAE.DESCRIPTIO.WOLFGANGO. LAZIO.AVCT. Tehát, 1587-ben még korona nélküli címerrel jelölték Magyarországot. A címerben hármas keresztet használ a rajzoló, de ebben a korban az ilyen „elírások” még gyakoriak voltak. Figyelemre méltó a címerpajzs alakja, szinte egyezik a mai Kossuth-címerével, tehát ez utóbbi pajzsformának is több évszázados múltja van.

Történetileg joggal állíthatjuk, hogy előbb volt a korona nélküli címerünk, mint a koronás, az előző, tehát nem Kossuth találmánya, de egy köztársaságban mindenképpen helyénvaló.

A szerző védjegyjogász

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

– Egy modern, a jelen korban is érvényes állami címer volt a cél, nem? Na. Úgy rajzoltam meg a koronát, hogy már minden értékeset leloptak róla.