Miklós Gábor: Balkáni állapotok
Már ötödik alkalommal javasolja az Európai Bizottság, hogy kezdődjenek meg a tárgyalások Macedóniával az EU-csatlakozásról. Ez alkalommal is dicsérik a balkáni állam előrehaladását az európai normák terén, miközben bírálják médiapolitikáját.
A jelek szerint a görögök megint vétózni fognak. Athén nem enged, továbbra is azt az álláspontot hirdetik, hogy önmagában a „Macedónia” név agresszió, amely a hellén köztársaság területi integritását sérti. Görögország egyik északi tartománya is a Macedónia nevet viseli. Ugyan még a legvadabb fantáziájú görög sem képzeli, hogy a volt jugoszláv területet lakó szlávok fegyvert ragadnak és elözönlik Theszaloníkit, de mégis makacsul ragaszkodnak az eddigi állásponthoz.
Pedig Szkopje korábban jelentős kompromisszumokat tett, megváltoztatta címerét és zászlaját a görögök kedvéért. A konfliktus rendezésében közreműködik egy ENSZ-diplomata is, aki közvetít a felek között. Matthew Nimetz most épp a Felső-Macedónia nevet próbálja eladni. A jelek szerint ez sem megy át. Macedóniának nincs könnyű dolga a szomszédaival. A bolgárok ugyan elvben támogatják a csatlakozását, de nehezményezik, hogy sok macedóniai lakost állítólag üldöznek amiatt, hogy bolgárnak vallja magát.
Az is zavarja Szófiát, hogy bulgáriai területek lakosait is macedónnak minősítenek, valamint kisajátítják a bolgár múltat. A két nép történetét nehéz kettéválasztani, ahogy a nyelveket is. A görögöket az is idegesíti, hogy Macedóniában az ő Nagy Sándoruknak emeltek hatalmas, ám kétes ízlésű lovas szobrot. Dúl a Balkánon az identitáspolitika.
A görögök felróják a török kormánynak: kisebbségeknek tett engedményekről beszél, de nem engedi újranyitni a Márvány-tenger Halki nevű szigetén lévő szemináriumot.
A görög ortodox egyház egyik legfontosabb ilyen főiskoláját a török parlament 1971-ben bezáratta, azzal, hogy megtiltotta a magánfőiskolák működését. A görögök válaszul tovább húzzák a mecsetépítés engedélyezését Athénban, ahol nemcsak százezernyi közel-keleti (főként mohamedán) bevándorló él, de őshonos muzulmánok is.
Például épp Görög-Macedóniából és Trákiából elvándorolt görög állampolgárok. Akiket sokszor neveznek pomáknak is. Ők bolgár nyelven beszélnek, de a vallási-kulturális közösség miatt néha töröknek is mondják magukat. A Balkánon zavarosak az etnikai viszonyok. Az államok pedig alig tesznek valamit a megbékélésért. A mély válságban ragadt görög kormány fantomháborút folytat a névügyben európai fórumokon.
A nacionalista macedón kormánypárt identitáserősítéssel védené magát. Bulgária sem segíti a megbékélést, az ingatag kormánynak szüksége lehet a nagybolgár Ataka támogatására. Mindez egy olyan szaggatott térségben történik, ahol közös a történelem, ahol aligha lenne jobb megoldás, mint a határok nélküli lét, a megbékélés, az együttélés kipróbálása.
