Valahogy sose sikerül eltalálnia a Fidesznek, miként lehetne a legrászorultabbakon segíteni. Szavakban nagyon megy ez nekik, csak aztán a fránya paragrafusok alakulnak mindig úgy, hogy alulra sose jut már annyi a felülről jövő igyekezetből.

Mert igazán kedvesek a méltóságos urak, hogy nettósítják a bruttót, és akár 13-15 ezer forinttal is többet vihet majd haza a család a közmunkáról, de mégiscsak az a helyzet, hogy az új adóintézkedésekkel a középosztály nagycsaládosai kapják a legtöbbet. Akár havi plusz 50-60 ezret is. A szavazóbázis alsóbb rétegeiben viszont néhány köbméter fa is elég.

A Fidesz adóintézkedései eddig rendre a kiskeresetűeket sújtották a leginkább. Az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése a minimálbéren foglalkoztatottaknak volt nagyon rossz, és a magas keresetűeknek rendkívül jó. Az áfa emelése azokat terheli a legjobban, akiknek minden egyes fillérüket el kell költeniük a megélhetéshez. Ha viszont valaki nem a teljes jövedelmét fogyasztja el, akkor jövedelemarányosan kevesebb adót is fizet.

Álságos azt mondani, hogy a fogyasztási adón keresztül igazságosan lehet beszedni a költségvetésnek szükséges összeget, mert aki kétszer többet keres, nem eszik kétszer annyit. Pontosabban: az már elég nagy probléma, ha a jövedelem feleződésével a fogyasztási szint is feleződik. Azt ugyanis éhezésnek hívják normálisabb helyeken.

Üdvözölni kell, hogy a kormánypártok legalább így, a választásokhoz közeledve felismerték, hogy a gyermekeseknek adott kedvezményekkel milyen igazságtalanságokat építettek a rendszerbe, és ezt igyekeznek korrigálni valamelyest. Azt azonban nem lenne szabad elfelejteni, hogy a kedvezmény önmagában hibás. Sokkal több állami támogatást ad azoknak a gyerekeknek ugyanis, akik erre kevéssé szorulnak rá.

Akár egyetértünk vele, akár nem: a konzervatív-liberális gazdaságpolitikai modellben gondolkodók számára teljesen normális, ha az adórendszer az ügyesebbet támogatja azzal, hogy nem alkalmaz a magasabb jövedelműek számára nagyobb terheket. Ebben a szemléletrendszerben a növekedést serkenti az adópolitika, mondván: minél többre jutsz, annál jobb lesz neked.

Az is rendben volna, ha ebben a rendszerben az állam támogatásának (akár az adóban adott kedvezményének) mértékét az határozná meg, hogy ki mennyi esélyt kap, hogyan, honnan indul. De ma ez nálunk fordítva van. A kedvezmény mértékét a jövedelem úgy határozza meg, hogy minél többet keres apa és anya (minél jobb a társadalmi státuszuk) annál nagyobb támogatást kapnak az államtól is. A gyerekkedvezmény így nemcsak a rászorulókon nem segít (mert ott nincs is kereset), hanem ennél többet is tesz. A különbséget konzerválja, sőt: növeli. Ez nem liberális, nem konzervatív és nem is keresztényi gondolkodás. Ez félfeudális rendszer.