Megfogalmaznak ugyan a maguk számára trendeket, de mostanában a közvélemény-kutatók felméréseit sem tartják biztos fogódzónak, ráadásul még ott van a bizonytalanok serege, amelynek ki tudja, hányad része vezethető el az urnákig, s ott majd hogyan viselkedik. Miközben nagy a tanácstalanság, a politikai elit többsége, úgy tűnik, abban hisz, hogy a korábban sokszor sikert arató nyugodt erőre ma nincs akkora kereslet.

A feszültségek nem csillapíthatók, ahol pedig a közöny az úr, ott ébresztőre van szükség. A kormányzó pártokra eddig sem volt jellemző a békés egymás mellett élésre törekvés, de a ciklus utolsó simításait láthatóan sietve és feltétlenül el akarják végezni, bízva a rezsicsökkenés mindent átjáró fészekmelegében.

Eközben azonban a nagy átalakítás és a szerzésvágy újabb hibákat, botrányokat generál, remélt hasznával egyre többször ütközik a valóság, s félő, hogy megint könnyen elfuthat a költségvetés szekere – újrázás esetén a 2006-os Gyurcsányhoz hasonlóan Orbán is kemény visszakozót fújhat. Ehhez párosuló új jelenség a különböző erőcsoportok, helyi potentátok nyilvánosság elé kerülő ellentétei, hol a legdurvább feleselésben, hol megszellőztetett visszaélések formájában.

Bár a kormányfő tekintélye egyelőre megfékezi ezeket a tüzeket, még az is lehet, hogy kicsit gyönyörködik is bennük, de adott esetben azért ezeknek kellemetlen következményei lehetnek. Az ellenzék azonban nem tud mit kezdeni a feladott labdákkal – nem kezeli, maximum kiszúrja őket.

Továbbra sem látszik fölépített ellenstratégia, a vezetők egymáshoz fűződő személyes bizalma rég megroppant, arra azonban rájöttek, hogy az Orbán-kritika kötelező kűrjeinél attraktívabb produkció kell. Nyilván ezt szolgálta a szobordöntés, amely lehet, hogy kisebb hiba volt, mint az, ami utána történt az MSZP és az Együtt háza táján. Bajnaiék csapatát belülről is sok bizonytalanság feszíti. A szocialisták hatalmi traktusai rendezettebbek, de továbbra is kevés ott a politikai piacon jól eladható új arc, stílus, mondandó. Az Együtt józanságot és szakértelmet megtestesítő vezetője fakul, csapata pedig túl heterogén ahhoz, hogy támasza lehessen.

Mesterházy és Bajnai – Gyurcsány szavaival élve – hiába ülne a gázrezsóra, előbb az hűlne ki alattuk. A DK és első embere mozog legotthonosabban és legaktívabban ebben a közegben, ha valami, hát ez nyugtalanítja a két egyezségre készülő pártot. Tény, hogy míg ők közleményeket adnak ki a szegénység napja alkalmából, a Demokratikus Koalíció ételt oszt, újra és újra képes magáról hírt csinálni. (A most hozzájuk csatlakozók pedig értékesebb „trófeák”, mint akiket az Együtt felmutathat.)

Ellenfelei egyedül Gyurcsány beszédkényszerében bízhatnak, lásd legutóbb a szocialistákhoz érkező pénzekről szóló sejtelmes mondatokat, amely semmit sem tisztáz, viszont tovább piszkol. Egy biztos: valamennyi, a tavaszi választáson önállóan induló politikai alakzat a mostani hatalom fennmaradását segíti, így az MSZP-nek túlhabzó ambíciójával rengeteg kárt okozó Szili Kataliné is.

Az október 23-imegmozdulás nem fog érdemi fordulatot hozni. Kényszer szülte együttlét tanúi leszünk. A megmozdulás tétje inkább az összegyűlt tömeg nagysága, mint a várható bejelentések hordereje. Mesterházynak és Bajnainak arra kell ügyelnie, hogy Gyurcsány ne vigye el a show-t. Az óvintézkedések megtörténtek, aki számít, aki nem, mikrofonhoz jut. Ettől még…

Üzenet a tavaly október 23-i ellenzéki tüntetésen FOTÓ: KURUCZ ÁRPÁD