Ipara (hajógyártás, elektrotechnika), mezőgazdasága (szarvasmarha-tenyésztés, virágtermesztés) világszínvonalú, de kereskedelmi pozíciója és közlekedési infrastruktúrája is irigylésre méltó. Hajózó nép, de nem sodródó. Állandóan küzd a tengerrel, tiszteli azt, és védi tőle a szárazföldet. Hosszú évszázadok óta épülnek a gátak és gyarapodnak a feltöltött területek.

Gazdasági (és szociális) mutatói imponálóak. Érdemes összevetni a magyar adatokkal: az egy főre jutó GDP Hollandiában meghaladja a 45 000, amerikai dollárt, míg Magyarországon ez nem éri el 15 000 dollár/fő összeget. A minimális bér hozzávetőlegesen az itteni négyszerese, az ország exportteljesítménye csaknem hatszorosa hazánkénak. A Transparency International 174-es korrupciós listáján a 2012. évben Hollandia (Kanadával holtversenyben) a 10., míg Magyarország a 46. helyre lépett előre. A World Economic Forum országok 144-es versenyképességi rangsorában hasonló nagyságú a különbség: Hollandia az élmezőnyben, Magyarország 60. körüli sorszámmal rendelkezik. Hollandia autópálya-hálózata rendkívül sűrű, a belföldi vasútközlekedés magas színvonalú. Tengeri kikötői és repülőterei impozánsak. Nederland kis-nagyország. Polgárai világpolgárok, jelentős részük – anyanyelvükön kívül –angolul és németül is beszél. Szeretnek és tudnak élni, aki már járt a 46 ezer négyzetkilométer alapterületű országban, az tudja, hogy mire gondolok. „Vörös csillagos” kiváló sörük a föld minden pontján iható. Állandó holland képviseletet biztosít a világ valamennyi szegletében. És láthatjuk heti gyakorisággal: a gyár az UEFA Bajnokok Ligájának kiemelt támogatója.

A magyarok két ezüstéremmel, a hollandok hárommal büszkélkedhetnek a labdarúgó-világbajnokságokon. Míg mi 1938-ban és 1954-ben lettünk másodikok, ők 1974-ben, 1978-ban és 2010-ben. (Mellesleg 1988-ban Eb-t is nyertek). Az Ajax Amsterdam példátlan sikersorozatát már szóba sem hozom. A magyaroknak a labdarúgásból már csak emlékmorzsák jutnak, a hollandoknak az emlékeken túl (Cruyff-korszak, Gullit-éra) van jelenük és jövőjük. Hollandia az élet számos területén jobban áll Magyarországnál. Miért a labdarúgás lenne a kivétel? Jó, hogy találkoztunk velük a pályán, így módunkban állt összevetni: hol tartanak a narancs mezesek, és hol tartunk mi. Nagymeglepetés nem ért bennünket, csak a differencia volt sokkoló. Láttuk, hogy míg egy gazdag és szorgalmas nép kiváló sportolói prímán futballoznak, addig a mi hazánk fiai még mindig csak enervált mozgásra és alibifocira képesek. Tekintettel fiataljaink korlátozott tehetségére és teljesítményére elsőként javaslom, hogy az utánpótlással foglalkozó itthoni szervezetek/alapítványok esetében hosszú időre felejtsük el a „labdarúgó akadémia” kifejezést. Az akadémia magas szintű tudást összegző és fejlesztő intézményt sejtet, és nem kisegítő iskolát. Az AC Milan vagy az FC Barcelona esetében ez lehet helyénvaló, de magyar klubok esetében nevetséges és bosszantó az akadémiai nagyzolás. Úgy vélem, hogy a focisuli a korrekt megnevezés.

Az október 11-i nemzetközi megméretésnek millió tanúja volt, könnyűnek találtattunk, további okoskodásnak helye nincs. Hiba volt illúziókat kelteni a magyar szurkolók lelkében (és fejében); aki az elmúlt huszonöt évben egyszer is (járt mérkőzésen) nézett magyar mérkőzést pontosan tudta, hogy annyi az esélyünk a hollandok ellen, mint lufinak a nyílzáporban. Jelzem: nem érteni akarok ehhez a játékhoz, hanem az örömöt, az élvezetet keresem benne. A szépsége és az izgalma vonz, de az elmúlt négy évtizedben éppen ez veszett el Magyarországon, ezt vették el tőlünk: a felszabadult szurkolás és a jelentős győzelmek fantasztikus élményét.

Jó és általában igazságos játék a labdarúgás. Kilencven perc alatt kiderül(t), hogy ki a felkészültebb, a gyorsabb, az elszántabb, az erősebb. A sportban, csakúgy, mint a gazdaságban az üres, öncélú szómágia sehova nem vezet. A közönség persze szurkolhat és dühönghet hangosan, de a menedzsment és a játékos akkor szimpatikus, ha győzelem esetén is objektív, szűkszavú és szerény. Reális esély nélküli sikertelen sorozat és egy nagy „bukta” után kötelező lehajtott fejjel a csöndes visszafogottság, az önkritikus hangvétel.

Hollandia jól teljesít. A pályán is.