Szinte édes gyermekem a gondolat, hogy a megosztott, sokszor egymással is vitázó munkavállalói érdekképviseletek erejét egyesítsük, közösen tartva pajzsot a kormány és a munkáltatók felé, akik bár sok kérdésben maguk sem értenek egyet, de első gondolatuk mindig az, hogy a munkásokon spóroljanak, a melóstól szedjék be a pénzt. Nem várhatunk semmire és senkire: 2010 óta olyan kormány működik, mely határozottan a szakszervezeti struktúra szétzúzására tör, hogy a romokon csak a miniszterelnök kezéhez szoktatott, „házi” szakszervezeti vezetőnek teremjen babér. Annak, aki 2010 előtt páros lábbal taposta a szakszervezet maradék nimbuszát, keserű paródiába forduló gördülő sztrájkjait szervezve, viszont elárulta a munkavállalókat. Sem a rekordméretű áfa, sem az egykulcsos adó igazságtalansága, sem az étkezési jegyek agyonadóztatása, sem a szociális juttatások elvétele, sem a nyugdíjból visszarángatott kollégák megalázása nem volt elég érv, hogy a friss milliárdokkal országos tiltakozást szervezzen. Ezt sok helyen hívják árulásnak – és aki cinkosként hallgat mellette, az ugyanolyan méltatlan a pozíciójára.

Ennek véget fogunk vetni. Még idén létrejön az a szervezet, amely erősebb, hitelesebb, hatékonyabb és modernebb lesz, mint bármi, amit ma szakszervezetnek hívnak Magyarországon. Hosszú ideje tervezzük a kollégákkal, szakszervezeti és szakmai csapatokkal, hogy miként működjön a fúzió. Én abban vagyok érdekelt, hogy látványos és mindent megváltoztató építkezésbe kezdjünk. Az új, egyesült konföderációban mindenki felelős lesz mindenkiért. Százezres erőt fogunk állítani minden egyes tagunk, minden ágazati szervezet, minden, általunk képviselt hivatás dolgozóinak akarata mögé. A pedagógusokat ért méltánytalanságért a gumigyári munkás, az energiaipart sújtó elbocsátási hullám miatt a kereskedelemben dolgozók, a buszsofőrök vagy a fuvarozók problémái miatt a bányászok is kiáltani fognak. Egyesült szakszervezeti erő a munkavállalókért, amit se kormány, se munkáltató nem oszt meg. Hátterünk a sokmilliós nemzetközi mozgalom, mely átszövi az egész világot, és lebírhatatlan erővel rendelkezik.

Markáns szakmai előrelépésre számítok, amelyre óriási szükség van az országban, ahol a kormány szakmai egyeztetés és hatástanulmányok nélkül hoz tízmillió ember életét befolyásoló döntéseket. Eddig különálló szakmai műhelyekben folyt a munka, de a fúzió után nagyobb és felkészültebb szakértői bázisunk lesz, mint Magyarország kormányának.

A legerősebb szakszervezeti konföderáció intenzív tagtoborozásba kezd. Mi ehhez Gaskó Istvánnal ellentétben nem kapunk milliárdos „központi” büdzsét, a kemény munkánk és a hitelességünk ellensúlyozza ezt. Ott akarunk lenni minden munkahelyen, minden munkavállalót védve; nőni és erősödni, míg világos nem lesz: rólunk csak velünk születhet döntés. Ugyanazt tesszük, mint amit évek óta sikerrel gyakorlunk a VDSZ-ben, illetve jó ideje az Autonómoknál is: bekapcsoljuk a munkába a fiatalokat, lendületet adunk a szervezetnek, nemzetközi kapcsolataink révén (jelenleg épp az IndustriAll ifjúsági tagozata által 22 ország közt képviselik a magyar szakszervezeti mozgalmat fiataljaink) a XXI. századi Európához illő formában jelenítjük meg az örök tartalmat, a munkavállalói érdekképviseletet. Ugyanakkor számítok a tapasztalatra is, amit az idősebb, sokat megélt kollégák halmoztak fel az elmúlt évtizedekben. Nem véletlen, hogy ma több helyen ők töltik be a legmagasabb pozíciókat a szakszervezeti konföderációknál. Meg fogjuk találni mindenki számára azt a szerepkört, melyben segíteni tudják a megújulást és a legerősebb konföderáció felépítését. Ugyanakkor fontos kimondani, hogy amikor közkeletű jelzője egy ország működésének a „mutyi”’, akkor a szakszervezetnek fokozottan kell figyelnie arra, hogy ilyen jelenségektől tisztítsa meg magát. Becsüljük meg mindazokat, akik eddig is keményen dolgoztak a közös sikerekért, de a szakszervezeti struktúra nem lehet kiszolgálója semmilyen anyagi előnyöknek.

Fontos szólni a politikáról is. A szakszervezetnek rengeteg dolga van a politikával, de semmi dolga nincs a pártpolitikával – és itt utoljára hivatkozom meg Gaskó István enyhén szólva elfogadhatatlan tevékenységét e téren (is). Nem leszünk egyetlen párt segédcsapata sem, de mindegyiknek elmondjuk (kinek szépen, kinek csúnyábban – fogadókészség függvénye), hogy mit kellene tennie a munkavállalókért. Nincs átjárás a két dimenzió között, a politikus nem játszhat civilt, nem játszhat szakszervezeti embert, és fordítva: mi sem küldünk senkit a politikába. Én már tüntettem Kóka János ellen is (amikor például a Hankook gumigyár magyar munkavállalókkal kapcsolatos, embertelen bánásmódját próbálta védeni); és tüntettem Orbán Viktor kormánya ellen is (amikor például a Hankook gumigyár magyar munkavállalókkal kapcsolatos, embertelen bánásmódját próbálta védeni, még stratégiai partnernek is kinevezve). Sem vasutast, sem pedagógust, sem BKV-s dolgozót, sem bölcsődei dajkát nem dobunk oda koncul csak azért, hogy „jóban legyünk” egyes politikusokkal, pártokkal. Ez ugyanis a mai szakszervezeti világ másik rákfenéje: a cinkos hallgatás és „lefelé licitálás”. Egyre több disznóságot tűrnek el egyre többen szótlanul. Némán hallgatnak, s elegánsan távol maradnak, amikor megmondhatnák a magukét a kormánynak, vagy amikor kiderül, hogy az általuk kivívni szándékozott bérajánlás gyorsabban fogy a kormányzati kinyilatkoztatásokban, mint falusi búcsúban a sült kolbász.

Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége a napokban úgy döntött, hogy engem jelöl a fúzió elnöki posztjára. A megtisztelő felkérést elfogadtam, készen állok a feladatra. Nem a pozíció, hanem a feladat motivál, és ha a fúzió kongresszusa e jelölés mögé áll, elkezdjük megvalósítani mindazt, amit évek óta szeretnénk, és amit hónapok óta készítünk elő. Rövidesen részletes szakmai programmal mutatom be, hogy milyen irányokat, milyen célokat tűznénk ki a fúzió elé. De a legfontosabb: mi leszünk a legerősebbek.

* A szerző elnök, Autonóm Szakszervezetek Szövetsége.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.