Aligha érhet az a vád, hogy Tarlós István feltétlen híve lennék. De el kell ismernem: ügyesen húzkodja a politikai bábszínház zsinórjait. Nem hiába a városszéli múlt, a verekedések a grundon, a sokéves kerületi politikai iskola. Kifinomultabb, pláne széplelkű nem lett. Továbbra sem foglalkozik a városlakók érzelmeivel és nem nyűgözi le a gondolatok szabad áramlásának szépsége. De előre látja az induló ütést, belülről érzi a ki nem mondott – mert rém kínos – zsigeri késztetéseket. Azt, ami belülről emészti azokat, akik menetrendszerűen görcsbe ránduló gyomorral fizetik a törlesztőrészletet a teljesen soha be nem rendezett lakás után; kisebb számlát remélve kényszeresen kapcsolgatják a lámpákat a gyerek nyomában; s belső szemeik előtt egyfolytában pereg a benzinszámláló a dugóban araszolva. Tudja, hogy hidegen hagyják őket a törvényi passzusok, amíg nem kell többet fizetni; a közlekedési szemléletváltást célzó intézkedések, amíg nem járnak sávlezárással, akárcsak a villamosrekonstrukció majdani kedvező hatásaira sem fogékonyak. Mert az két év múlva lesz, amit talán meg se érünk. De ez is mellékes. A lényeg, hogy akkor esetleg már ő sem lesz a főpolgármesteri székben. Mert hiába a szemérmes húzódózás – most talán inkább igen, mint nem – a választási ambíciókat firtató kérdésekre, Tarlós indulni akar. S ami még ennél is fontosabb: nyerni. Mindenáron.

S most már a kormányzó párt is biztos benne, hogy ezt akarja. Ráadásul azzal a hittel, hogy Tarlós támogatása a Fidesz számára előnyös üzlet. (S ebben van igazság és rengeteg tarlósi munka.) A vezér döntött, a gépezet beindult. A törvények megfelelő irányba lejtenek. A hajléktalanok kiszorítását Budapest belvárosából – annak politikai kockázatával együtt – a parlament vállalta magára a főpolgármester helyett.

A korábban kéjes gyönyörrel beszólogató és keresztbe tevő belső ellenlábasokat visszahívták, sőt Tarlós segítésére rendelték. Rogánnak, Lázárnak ebben az összefüggésben már a hangját se hallani. Vitézyt annyira hátratolták, hogy már nem is látszik. Pesti Imre előbb a 4-es metró segítését kapta feladatul, majd az iszapszennyezést kellett fehérítenie. Elcsitult a városházi Fidesz is. Nincsenek helyettesi, illetve frakciós különutak. A korábbi többszereplős budapesti tabló Tarlós egyszemélyes portréjává lényegült át. Ő pedig atyai jóindulattal teszi rendbe, amit buksi alárendeltjei elszúrnak. Felszabadít egy sávot az Árpád hídon, kiteszi a szűrét az iszapot temető főnöknek, népszavazást ígér a római-parti fákért aggódóknak, hajléktalanmentesíti az aluljárókat meg a játszótereket, sőt néha még szocialista frakcióval is egyetért a közgyűlésben. Ha még arra is rá tudnák venni, hogy kevesebbet idézzen a Bibliából, hát akkor...

Akkor perspektivikusan tényleg csak egy dolog maradna. Felmászni a zsinórpadlás fölé. Egészen fel. Ahonnan a bábosok is csak egészen apró lényeknek látszanak.