Az is kérdés, mi történik a Fidesz-dúlás után. Mert egyszer ennek is vége lesz. Kádár uralma is véget ért, pedig 1983–1984 táján senki sem gondolta, hogy az ereje teljében lévő diktatúra pár év alatt elveszti – Orbánnal szólva – az életerejét. Aztán őszinte örömünkre mégis kimúlt. Nem mellékes, hogy a nyolcvanas évek elején volt egy lélektani pillanat, a sör árának emelése, melyről a köznép úgy vélekedett, ha Kádárék tíz forintnál többet mernek kérni a Kőbányaiért, menten megbuknak. A balvégzetű lépés után tényleg lejtmenetre váltott a kollektivizmus, egy évtized sem kellett ahhoz, hogy összeomoljon.

Amatőr történelmi példa. Azért tévedtem erre az ösvényre, mert a konyhaasztal mellett gyakorta fölmerül a kérdés: meddig tart ez az alkotmányos rémálom, melyben a hazugságot és a csalást intézményesítették (trafik- és földügyek stb). Melyben a kusst csak azért nem tudták kiteljesíteni, mert egyelőre nincsenek meg a technikai feltételei. Itt azért jegyezzük meg, hogy a kormánypárt Facebookra tévedt korifeusai – Orbán, Kósa vagy L. Simon – olyan profi módon töröltetik a nekik nem tetsző, pontosabban az oldalt kezelő operátorok türelmét kikezdő hozzászólásokat, hogy abból arra lehet következtetni, ha tudnák, bátran bevezetnék a direkt cenzúrát is.

Itt még nem járunk. Egyelőre mindenki kimérgeskedheti magát a szocmédia felületein, melyre az idősebb korosztály tagjai is kezdenek rákapni. De azért Baján vagy az ország munkával és wifivel gyengébben ellátott térségeiben a kádári hagyományokat kopizó Fidesz nagyon is jól tudja, hogy nem a Facebookon őrjöngő csoportokat kell megfékeznie (egyelőre), jobb, ha a közmunka elmaradásával vagy a voksokért beígért tűzifaszállítmány törlésével fenyegeti meg a népet.

De milyen lesz a folytatás? – hangzik a konyhában a kérdés, és sorjáznak a példák. Ha lerombolsz egy házat, de azt látod, hogy az új még rosszabb, mit kell tenned? Lerombolod azt is? Kinek van erre ereje, építőanyaga? Hány év kell ahhoz, hogy a Fidesz-tombolást feledtesd? Tíz, húsz, huszonöt? Hogy és kivel építesz erkölcsös országot a hazugságok helyén? Hogy magyarázod el a gyerekeknek, hogy térjenek vissza a normális kerékvágásba? Egyáltalán: hol az az új politikai generáció, melynek fejébe beleverted, hogy „a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbed”? Hol kezded, ha eljön a bukásuk pillanata? Elég-e, ha a kommunista előjogokat felújító jobboldal vezéreit legyőzöd egy választáson? Hogyan intézed, hogy a demokrácia vonzó legyen? Megéled-e, hogy porba hull az a két évtizednyi sunyiság, mellyel Orbán szétszakította az országot? Van-e esélyed egy jobb országra, s meg tudod-e hozni érte azokat az áldozatokat, amelyek szükségesek? Vagy inkább csak morogsz tovább, ha pedig lecsapnak rád, eloldalogsz?

Zörög a kanál, csipognak a gyerekek. Ha a tehetetlenséget és a reményvesztettséget vesszük, kezdünk nagyon hasonlítani ’84-es önmagunkra.

Kár, hogy közben harminc évvel idősebbek lettünk.