Szatócsbolt vagy patika?
Napjainkban egyértelmű, hogy a kormány a gyógyszerészszakmai érdekképviseletekkel egyetértésben a gyógyszertárak szakmai irányítása és tulajdonlása mellett tette le a voksát, a patikákat „egészségügyi szolgáltatóként” definiálták, a gyógyszerészek tulajdonszerzését államilag támogatott hitelkonstrukciókkal ösztönzik, a gyógyszerészi gondozást preferálják, népszerűsítik.
Számos intézkedés történt az utóbbi években, amely a gyógyszerészek szakmai kompetenciáját hivatott erősíteni, pl. doktori címre való jogosultság, hatóanyag-rendelés, betekintési lehetőség biztosítása a betegek OEP által nyilvántartott gyógyszerelésébe. Mindezek közben a patikákba betérő páciens alig érzékel valamit ezekből a nagyon is jelentős szakmapolitikai változásokból.
Bemegy a gyógyszertárba, és az esetek döntő többségében azt látja, hogy az immáron doktorrá avanzsált gyógyszerész áll a számítógéppel összekötött pénztárgép mögött, elveszi a vényt, megkeresi a felírt gyógyszert, felteszi az „ismeri a szedését?” kérdést, esetleg a „másvalamit adhatok?” is elhangzik, és ugyanazzal a kézzel, amivel elővette a gyógyszeres dobozt, elveszi a pénzt, visszaadja a visszajárót és kiadja az orvosságot a nyugtával együtt.
A folyamat alatt pittyeg a vonalkódolvasó, nagy sebességgel kivágódik a pénztartó automatafiók, majd a végén, szintén nem kis hangkísérettel a patikus visszalöki a helyére. Eközben a beteg ott toporog, kezében a vény, a táskája, a pénztárcája, vagy keresi a kártyáját, és ha még nem írta alá a receptet, akkor mindezeket egyensúlyozva, kitekeredett testtartásban a szűk helyen aláfirkantja nevét a vényre.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy a banki fiókokban manapság gyakran már a banki szakember egy nyitottságot sugalló íróasztal mellett ül a számítógépével, és vele szemben foglal helyet az ügyfél. Az ügyintéző előtt két szék van, ami a másodmagukkal érkezőknek is ülőhelyet biztosít. A bank a pénzzel kereskedik, a pénzkezelés azonban szigorúan elkülönített pénztárban történik, maga a banki szakember nem nyúl pénzhez.
Maradjunk az ágazaton belül: az orvos, amikor a beteget fogadja és konzultál vele, azt az íróasztala mellett, vele szemben ülve teszi, kizárólag a beteg problémájára koncentrálva. Nem véletlen, hogy a patikába járók közül sokan nem értik, hogy mire ez a nagy „felhajtás” a patikusokkal, hiszen továbbra is ők a boltosok, ugyanazzal a kézzel fogják meg a gyógyszeres dobozt, mint amivel a pénzt kezelik. Egy kis egyszemélyes péküzletben az eladó csak nejlonkesztyűvel vagy külön fogóval nyúlhat az áruhoz, mert szigorú előírás, hogy a pénzzel foglalkozó kéz nem érintheti meg a portékát.
Szerencsére a gyógyszerek többségének van külső és belső csomagolása is, azonban ha belegondolunk, nem igazán életszerű, hogy a betegek a külső csomagolás felbontása után, a gyógyszer bevétele előtt megmossák a kezüket. 10-15 éve a gyógyszertárakban még elkülönítették a vényre és a vény nélkül kiadható gyógyszereket, a pénz kezelését pedig külön pénztáros végezte. A betérő páciens a környezet üzenetéből tudta, érzékelte, hogy a gyógyszerkiadó ablak mögött nem „boltos”, hanem gyógyszertári szakember áll, aki tanácsot tud adni neki, figyelme a betegre, az alkalmazott gyógymódra és a gyógyszer hatásaira, nem pedig pénzszámolásra és a pénztárgép kezelésére irányul.
Jogos azok véleménye, akik úgy nyilatkoznak, hogy azért nincs indíttatásuk szakmai kérdéseket feltenni a patikában, mert sajnálják a szakembereket, akiknek robotszerűen kell átvenni és ellenőrizni a receptet, megkeresni a gyógyszereket, leolvasni a vonalkódot, előállítani a blokkot, és ezen felül a pénztárosi funkciókat is el kell látniuk. „A zöld gomb, PIN kód, zöld gomb” imamalomszerű ismétlésének légkörébe valóban nehezen illeszthető be a kölcsönhatások veszélyeiről folytatandó szakmai konzultáció, vagy az ellenjavallatok, figyelmeztetések ismertetése.
Igaz, hogy egy pénztáros foglalkoztatása egy pluszmunkaerő bérének és járulékainak terhével jár együtt, így ez a gyógyszertárak mai jövedelmezősége mellett erősen megfontolandó lépés, mégis az a véleményem, hogy ha a gyógyszerészek és gyógyszerkiadó asszisztensek a pénzkezelés helyett tanácsadással és egyéb kiegészítő termékek ajánlásával segítenék a hozzájuk fordulók gyógyulását, egészségfejlesztését, az jótékony hatással lehetne a patika árbevételére is.
Pénztáros alkalmazása helyett egyéb megoldásnak is lenne realitása. A jelenlegi „gyógyszerkiadó robot” rendszereket kialakító patikai rendszergazdáknak érdemes lenne elgondolkodniuk pl. azon, hogy a gyógyszertárakban alkalmazható fizetőautomatákat miként lehetne a rendszerbe bevonni. Ilyen megoldások higiéniai szempontból, következésképpen népegészségügyi hatásait tekintve is hasznosak lennének.
Üdvözlendők azok a törekvések, amelyek a gyógyszertárakat az egészségnevelés, gondozás színhelyévé kívánják tenni, de meggyőződésem, hogy ez – főként a nagyobb betegforgalmú gyógyszertárakban – csak úgy lehetséges, hogy ha a gyógyszertári szakember „kiszabadul” a pénzkezelés béklyójából, és figyelmét kizárólag a páciensre és a gyógyszerekre összpontosítja.
A szerző gyógyszerész
*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
