Kisvárosunk vezetősége már hoszszú évek óta csak a hangzatos Legyünk kerékpárosbarát város! szlogent hajtogatja, melynek eredményeképpen lett pár bicikliparkolónk, illetve néhány kilométernyi sárga felfestés a belvárosban. De ettől még nem lesz biztonságosabb a bejutás az iskolákba a város külső részeiről, esetleg a környező településekről.

Igazi kerékpárutat vagy legalább a szélesebb utaknál egy leválasztó sávot szeretnénk, amin kulturáltan és biztonságosan lehet közlekedni! Tehát egyrészt (legalábbis felénk) egyáltalán nem adottak a feltételek ahhoz, hogy az aggódalmasabb szülők nyugodt szívvel engedjék útjukra a reggeli őrületben gyerekeiket. Másrészről az autósok nemhogy a kerékpárosokat, de sokan még a gyalogosokat sem tűrik meg a közlekedésben.

Mert feltartják a forgalmat, figyelni kell rájuk (is), és veszélyforrások. A gyerekek valóban szertelenek, energiabombák és vadócok. De: kíváncsi leszek a novemberi balesetmegelőzési kampányra. Az időzítés „nagyszerű”. Jön a tél, a cangik lekerülnek a pincébe, de lesz felvilágosítás. Reméljük, a gyerekagy elraktároz majd a tanácsokból legalább egy párat, mondjuk tavaszig…

A mi családunk a bátrabbak közé tartozik, mivel a fiam már évek óta kerékpárral jár iskolába, és nem is a városból, hanem a szomszédos községből. De van az előbbieken túl is probléma: az iskolatáska. Lemértem, hogy egy hetedikes mennyi könyvet cipel a hátán: 5,5 kg-t! Micsoda nehezék ez tekerés közben. És ehhez még hozzászámolandó a mindennapos testnevelés felszerelése (torna- vagy úszócucc!) Ember legyen a talpán, aki ekkora teherrel le tud úgy kanyarodni, hogy nem rántja el a táskája.

Megoldás lehet egy kosár a kormányon, de ezt esztétikai okokból nem szeretik a gyerekek (elcsúfítja a biciklit), és attól még sajnos ugyanúgy elhúzza a kormányt egy elöl lévő nehéz táska is. Ha legalább a tankönyvek egy részét benn hagyhatnák az iskolában a gyerekek (felső tagozaton is), már az lényegesen könnyítene a helyzetükön. Ha pedig valami csoda folytán a gyermekünk egészben megérkezik kerékpárjával az iskolába, ott sincs minden esetben elegendő és biztonságos, esetleg őrzött (fedett) tároló. Sajnos nagyon gyakran hallom, hogy a tanintézmény udvaráról tűnik el a cangi, hiába volt leláncolva.

A kampányban megemlítik, hogy a „legbringásabb” iskolát kerékpártárolóval díjazzák. Majd. És addig mégis hová tegye az iskolás a biciklijét? Nem lehetne inkább már az akció előtt biztosítani forrást (akár uniósat is), hogy az iskolák be tudjanak ruházni egy-egy ilyen tárolóba? A jutalmazás mindig valami extra, de a biciklizéshez a tároló abszolute alapkövetelmény. A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy sok még a tanulnivalónk. A kezdeményezés jó, csak a kivitelezés döcögős.

Bár ahogy azt több fórumon is olvastam, állítólag „két év és négy kampány kell ahhoz, hogy csúcsra járassák a kerékpárosok számát”. Én már azzal is beérném, ha szimplán elfogadnák a biciklisek létjogosultságát az utakon. Bízva gyermekeimben, hiszem, hogy egy generáció felnőttével e szlogen valódi mindennapos jelentéssel bír majd: „Járművel vagy gyalog, az úton társak vagyunk.”

Kovács Mónika, Gödöllő

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.