Nem hiányolná senki a kormányfőt egy Mol-cég új beruházásának alapkőletételéről, ahogyan Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató jelenléte sem szükségszerű, pláne a mostani helyzetben. Ha ilyen körülmények között ők mégis együtt alapoznak, annak nyilvánvaló és egyértelmű üzenetértéke van. Orbán kiáll Hernádi mellett. Több ez annál, mint hogy a magyar bíróság nem adja ki Hernádit a horvátoknak.

Orbán gesztusa nem csupán külföldre üzenet, hanem belföldre is. Annak a kimondása, hogy ezt a partit Hernádival akarja végigjátszani a miniszterelnök. A Mol-vezér olyan a Fidesz körüli gazdasági érdekkörök között, mint egy boltív záróköve. Nem azért, mert akkora a befolyása, hanem azért, mert nagyon speciális a helyzete. Ha őt kiveszik ebből a boltívből, akkor hirtelen dőlni kezdhetnek a kövek, amelyek most sajátosan szorítják, tartják egymást.

A Mol nagyon nagy falat, irányításának megszerzéséért több erős ember és érdekcsoport ácsingózik, hiszen itt az asztalról lehulló morzsák is milliárdokat jelentenek. Ha nem Hernádi vezeti a Molt, akkor el kell dönteni, kicsoda, ami döntés arról is, hogy ki nem. Ez és az ebből fakadó konfliktus nem hiányzik Orbánnak. Választások előtt különösen nem, hiszen a kormányzati, minisztériumi pozíciók elosztásakor is kimutatható volt, hogy mikor melyik fideszes érdekcsoportnak engedett vagy éppen kellett engednie.

Ebből a szempontból tulajdonképpen kapóra jött az, hogy Hernádit a horvátok feltetették az Interpol-listára. Ez olyan durva lépés volt, amivel szinte rákényszerítették Orbánt a megvédésére. Egy ilyen kiállás után pedig a színfalak mögött zajló gazdasági csatában a Mol-székház felől biztosan nem kerülhet majd baráti tűzbe.