Az ember már csak azt nem érti, hogy mi a fészkes fenétől lett annyira fontos a bajai 32. számú szavazókör megnyerése, hogy a Fidesz a teljes harci vértezetét magára öltse. De a páncél nem fedi a nyers valóságot: ami ezekben a napokban Baja bizonyos területein történik, egyetlen pontba sűríti a rendszer valamennyi sajátosságát. Van itt most minden, mi szem-szájnak ingere. A kommunikációs gépezet csúcsra jár, Zsigó Róbert fideszes polgármester, a párt egyik szóvivője minden áldott nap bajnaizhat, mesterházyzhat, bukottbaloldalozhat, nem tud olyan jelzős szerkezetet kitalálni, amit egy kiadós alvás után ne lenne képes fokozni. Riogatással vádolja az ellenzéket, hangosbeszélős kocsikkal sarkallják az embereket arra, hogy ne ijedjenek meg Bajnaiéktól, miközben mindazokat, akik mostanában Baja egy bizonyos környékére keverednek, autókkal követik nyomon és azokból videózzák, mintha csak Felcsúton lennénk. Igen ám, de Felcsút mégiscsak a nagygazdák birtoka, óvni kell, de Baja még csak nem is az egykori kisgazdáké, hanem a Fideszé, kiváltképp, hogy baloldali e körzetben még az életben nem nyert. Magabiztosan készülődhet a Fidesz erre a hétvégére is. Vagy mégsem?

Most mindenki rátesz egy lapáttal. Itt van rögtön a helyi választási bizottság, amely korábban nem találta törvénysértőnek, hogy a Fidesz szervezetten szállítja szavazni a helyi cigányokat. Miután azonban a bíróság mégis kimondta, hogy volt törvénytelen szavazófuvarozás, a bizottság tagjai nem pirultak el amiatt, hogy lebuktak, inkább leszögezik, hogy sérti a választás rendjét, ha a baloldali jelölt szórólapján az szerepel, hogy a Kecskeméti Törvényszék a Fidesz kampánycsendsértése miatt ismételtette meg a választást, holott a Kecskeméti Törvényszék valóban a Fidesz kampánycsendsértése miatt ismételtette meg a választást, de ezt nem mondta végig, csak odáig, hogy csaltak.

Az ember már csak azt a pillanatot várja, amikor valaki legalább elneveti magát: mondjuk Zsigó Róbert, amikor arról beszél, hogy a bukott baloldalnak a választási bizottság állásfoglalásával most már papírja is van arról, hogy hazudott. Mint amikor Rogán Antal beszél áhítatosan a rezsicsökkentésről: jó, ne nevesse el magát, de legalább valami mosolyt, szájhúzást, amelyből következtetni lehet egy emberre, csak egy iciripiciri kikacsintást, amely arra utalna, hogy valahol mélyen legbelül ők is tudják, mert ez a mosoly, ez a kikacsintás legalább reményt adhatna. De nem mosolyodnak el. Nem kacsintanak ki. Nem esnek ki a szerepükből. Mert a szerep már: ők maguk. Rogán Antal, Zsigó Róbert és a többiek mind ilyen emberekké váltak.

Baja fölfedi a rendszer velejét: ha kell, megvesznek, ha kell, megfélemlítenek, ha kell, művilágot építenek. És kell, mert veszíteni nem lehet. Hiszen mindez nem Bajáról szól, hanem arról, hogy végletesen fölül és át lehet-e írni a valóságot. Annak, hogy ez egy ennyire tét nélküli szavazókör kapcsán vált nyilvánvalóvá, nincs racionális oka. Viszont jelzi, hogy ha mosolyra nem futja is, mégiscsak vannak érzelmeik. Félnek.