Az Országos Választási Bizottság egy júliusi döntése szerint igen, de a Kúria minapi jogerős végzése alapján nem lehet véleménynyilvánító népszavazást tartani az aktív eutanáziáról. Első pillantásra ez a lehetőség elszállt. Csakhogy a kezdeményező a kérdést rosszul tette fel, a (régi) választási bizottság pedig nehezen védhető hibát követett el. 

Úgy engedték át a kérdést, hogy abból nem derült ki: a parlamentnek egy eredményes aláírás-gyűjtési akció végén is mindösszesen csak napirendjére kellene vennie azt a felvetést, amely szerint „a gyógyíthatatlan halálos betegségben szenvedő felnőtt korúak orvosi segítséggel vethessenek véget az életüknek”. Dönteni nem lett volna kötelező.

A Kúria így arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérdés megfogalmazása „azt a látszatot kelti, hogy a választópolgárok az aláírásukkal népszavazást kezdeményeznek”, és „azt sugallja, hogy az adott kérdést a választópolgárok fogják az Országgyűlésre kötelező módon eldönteni”. A határozatot tehát formai okból semmisítették meg, és a múlt héten megalakult új Nemzeti Választási Bizottságnak a megismételt eljárásban az aláírásgyűjtő ív hitelesítését meg kellett tagadnia. De csak erre a kezdeményezésre vonatkozóan.

A legfőbb bírói fórum már egy tavalyi végzésében is figyelmeztetett rá, hogy népi kezdeményezés esetén ki kell derülnie: az eredmény az Országgyűlést semmire nem kötelezi. Igaz, ezen az alapon a véleménynyilvánító népszavazás léte is megkérdőjelezhető, hiszen mivégre az ötvenezer aláírás, ha a parlament később úgy dönt, hogy a kérdést formálisan napirendre veszi ugyan, de érdemben nem foglalkozik vele. A készülő új népszavazási törvényben már nem is szerepel a referendumnak ez a „gyengébb” formája.

Csakhogy például a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi tényállássá nyilvánítása kapcsán indított népi kezdeményezés jelzi, hogy van létjogosultsága az ilyen próbálkozásoknak. Igaz, meglehetősen rosszízű vita után – Varga István fideszes képviselő szerint inkább azzal kellene foglalkozni, hogy a nők szüljenek sok gyereket és akkor fel sem merülhetne erőszak – tavaly szeptemberben a parlament egyhangúan döntött a javaslat támogatásáról. Ennek súlya van. Az új Btk.-ban meg is jelent a „Kapcsolati erőszak” címet viselő fejezet. A népi kezdeményezés nélkül aligha lenne így.

Szóval máskor is érdemes lehetne hasonló módon megszondázni, hogy egy-egy vitatott kérdésről mi az emberek véleménye. Az eutanázia dilemmája tipikusan ilyen. Az orvostársadalom állítólag elveti ezt a lehetőséget, sokan viszont úgy gondolják: az emberi méltóság, az önrendelkezési jog elvitathatatlan része, hogy egy gyógyíthatatlan, súlyos fájdalmakkal küzdő és magatehetetlen beteg inkább a kegyes halált válassza, mint a vég nélküli, emberhez nem méltó szenvedést. Akár úgy is, hogy az orvos adja a kezébe a megfelelő szert, amit aztán a saját elhatározása szerint bevehet.

Kár lenne, ha egy formai hiba miatt nem derülne ki: mit gondolnak az emberek a saját életükről.