Ostoba volt, mert a lomizó dolgozik. Nincs benne a statisztikában, de nem koldul és nem lop. De ezentúl fog, mert ennie kell.

A lomizó értéket ment. Például a kabátot, ami kiment a divatból, de arra még jó, hogy megmentsen a fagyhaláltól egy embert, aki nem tud a boltból ezrekért kabátot venni. Elviszi a húszesztendős mosógépet, hátha még egy-két évig szolgál.

Azzal sem számolt, aki ezt a hülyeséget kitalálta, hogy a törvénytiszteletnek ad vele egy pofont. Hol az az épeszű ember, aki tolvajnak tekinti azt, aki fölveszi a földről, amit ő kidobott? És gonosz volt a rendelet kiagyalója, mert megfosztja a legszegényebbeket még attól is, hogy elvihessék azt, ami másnak már nem kell. Hol van a közterület-fenntartónak kapacitása arra, hogy szétválogassa a lomot? A még használható bútort attól, ami csak megjavítva lenne használható, és attól, ami már csak tüzelésre való?

Évtizedeken át nem kellett tüzelőre költenem, mert a kidobált karácsonyfákkal fűtöttem egyszobás lakásomat. Aztán megoldották az utcán heverő fenyők ügyét. Központilag begyűjtik és brikettet készítenek belőle, jelentették be. Mélyet sóhajtottam. Végül is nem kenyérre kell, amit eddig megspóroltam. És csakugyan. Egyik nap kinézek az ablakon, és egy kis utánfutós autóra fürgén rakják föl a fenyőket. De mi ez? A szemben lévő üres telken megáll az autó, de nem szedik föl, ami ott van. Sőt kiborítják, amit eddig összegyűjtöttek. És meggyújtják. Ott égett, füstölgött az ablakomtól ötvenméternyire annyi fa, amennyivel egész télen fűthettem volna.

Kemenes Inez

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.