Uj Péter: A Mozsinó-vonal
Kelek át a Móricz Zsigán, mint Amundsen az Antarktiszon (Hannibál az Alpokon, Montgomery a Rajnán). A Villányi úti negyvenes megállóból kéne átjutni a hatoshoz vagy legalább a heteshez.
A 49-es járdaszigeteknél föltorlódik a tömeg, porvihar, flex és légkalapács, markoló nyikordul, a Bartókon árok, kis híd megy fölötte, átjáróra zárkózz, a hat tömegközlekedési vonalról beérkező tömeg nyomakodik át, néhány könyök, letiport láb, a túloldalon nehéz terep, bokagyilkos kövek, cementpor, most adj a lakkcipőnek, a tízcentis tűsarkak is csak topognak bizonytalanul.
Szétbombázták a gombát, negyven éve pusztult lefele egyfolytában a körtér közepén, megbízhatóan, gazdag élővilágát ecetfák és csövesek alkották főleg, már ’78-ban itt lejmolt Tasunkó, a leghíresebb körtéri csöves, bár ez a szó akkor még inkább egy szubkultúrát jelölt, hosszú haj, farmerdzseki, Alföldi papucs, gázálarctáska, Beatrice, P. Mobil és bélások szakszerű lejmolása. Tasunkó pedig igazi szakember volt, Vladov Jencit már jobb volt elkerülni, ő száz kilójával elég agresszív tudott lenni, és jól bekövidinkázva el-elvert valakit a környéken csak a szórakozás kedvéért.
2013 őszén tehát eltűnt a gomba, „megújul” vagy micsoda, lesz belőle valami Gomba Center, illetve Mushroom Lounge Butikbisztró Gasztrobalett vagy ilyesmi, mindegy, most éppen Sztálingrád van ott, gránáttűz, kilógó rozsdás vasak, romok, harctéri ideg.
A harckocsik fölszántották a néhány éve lerakott díszburkolatot is, biztos alatta bújtak a partizánok. A Szent Imre-szobor körül utászalakulatok ásnak, itt lesz a Mozsinó-vonal talán.
Hét éve költöztem el innen. Éppen azért, mert ha nem lett volna elég hallgatni nyaranta az éjjel háromkor csutkagázon ablakzörgető kretén motorosokat, akkor hajnaltól ment ez a sztálingrádi harckocsiroham építőiparilag, szállt a por a negyedikig, és már akkor vagy hat éve építettek itt valamit, kisebb szünetekkel, előbb aluljárót, azt betemették, leburkolták, egy év múlva szétbombázták az egészet, elkezdték a metrót, aztán a Combinónak kellett új megálló, Bartók-felújítás, csatornafedelek, mit tudom én, és tessék, tizenöt év építkezés, meg néhány tízmilliárd után pont úgy néz ki minden, mint akkor. A fejlődés megállíthatatlan, szerencsére.
