Megyesi Gusztáv: Nemzeti drog
Örömteli hírünk van: 2020-ra megszűnik Magyarországon a kábítószerfogyasztás. Ez a kormány nemzeti drogellenes stratégiájában van benne, amit hétfőn fogadott el az Országgyűlés, s nincs okunk kételkedni.
2020-ra más nagy dolgok is végbemennek, megszűnik a munkanélküliség, mindenki dolgozni fog, Magyarország az egész világ autóipari, fogorvosi és terrorelhárító központja lesz, futballban megnyerjük az Európa-bajnokságot; kinek volna kedve ilyen eredmények mellett tudatmódosítókhoz nyúlni?
Mi több, ha azt vesszük, hogy a kormány az eskütétele után számított két héten belül megszüntette a bűnözést, s további fél év alatt sikerült összevesznie az egész civilizált világgal, akkor a kábítószer-fogyasztás megszüntetése nehogy már probléma legyen. Igaz, néhány szakértő szerint ez az új nemzeti drogstratégia semmiben sem különbözik az előző, 2009-es stratégiától, amit a kormány kénytelen volt megszüntetni, mert túl emberközelinek és sikeresnek látszott.
Javára váljék az alkotóknak, hogy érdemben nem nyúltak a szöveghez, csupán stilárisan átpofozták és telirakták új sztereotípiákkal, ami a plagizálási kultúrában kifejezetten korrekt módszer, közben pedig a stratégia is stratégia maradt. Ez fontos. A stratégia arról ismerszik meg, hogy semmire nem ad választ, mert minden komplex benne, bonyolult és összetett. Ha valaki azt kérdi, hogy vajon a kormány mit óhajt tenni az elkövetkező hét évben a piacon pár éve megjelent új pszichoaktív anyagokkal szemben − éppen a hétvégén halt meg egy 18 éves szarvasi lány dizájnerdrogtól −, nem fogja megtudni, mert a nemzeti drogstratégia nem ereszkedik le oly mélységekbe, hogy megmondja, mit, mivel és hogyan, csak azt, hogy büntetni kell a vétkest.
Ami nem annyit tesz, hogy nincs új elem a stratégiában, mert van. Például a papság részvétele a kábítószer elleni harcban, ugyanis az egyháznak „spirituális szempontból pótolhatatlan szerepe van”. Ez így igaz; kár, hogy nem korábban született meg a nemzeti drogstratégia, mert ha például két évvel ezelőtt Timóteus atya személyesen jelenik meg pasztorációs körútja során a Hajógyári-szigeten, nyilván minden díler a mellérendelt rendőr ezredessel szerteszét szalad, nincs Vizoviczki-ügy és rendőrkorrupció, a fiatalság pedig jó útra tér.
A másik a sport. Olyannyira, hogy Simicskó államtitkár szerint „a drogstratégia fontos célja, hogy »a sport a legjobb gyógyszer« alapján a sport népszerűsítésével és a sportolás támogatásával csökkentse a kábítószerhez forduló fiatalok számát”.
Minthogy nem sokkal előtte a kereszténydemokrata Harrach frakcióvezető arról beszélt, hogy a stadionok igazából egészségügyi intézmények, melyek a kormányfő szerint nem a profi futballt, hanem gyermekeink egészségét szolgálják, a már sok mindent megélt olvasó sejtheti a továbbiakat, s amikor majd a nemzeti drogstratégiát lebontják rövid távú tervdokumentumokra, és az „Addiktológiai központok” fejezetcím alatt újabb futballstadionok terve rajzolódik ki, egyáltalán nem fog csodálkozni.
