Révész Sándor: I love AI
Másfél hete az Amnesty International (AI) megrázó jelentést adott ki Irakról, ahol újabb kilenc embert végeztek ki kínzással kicsikart vallomások alapján. A kínzásokat (árammal, veréssel, fölfüggesztéssel) orvosi látleletek igazolják.
Irakban a bírósági eljárások semmilyen jogállami kritériumnak nem felelnek meg. A halálbüntetés visszaállítása óta eltelt kilenc évben mintegy félezer embert végeztek ki, jelentős részüket csak a belőlük kikínzott vallomások alapján. Sokszor ennyi ártatlan civilt öltek meg ezalatt a terroristák, akik ellen az állam kínzással, tömeges kivégzésekkel és jogsértésekkel harcol.
Irak csak előreszaladt azon az úton, melyen a terrorizmus elleni harc főereje, az USA jár. Az Amnesty egyszerre támogatja a terrorizmus elleni harcot és annak során az emberi jogok és a humanitárius normák tiszteletben tartását. Vannak, akik úgy vélik, ez lehetetlen. Bizonyos célok megkövetelik, hogy ne zárjunk ki elvi alapon semmilyen eszközt.
Itt érintkezik egymással és erősíti egymást a terroristák és az ellenük irakiasan harcolók logikája. A múlt héten Törökországról is jelentést adott ki az AI. A nyári tüntetések brutális szétveréséről. Három ember meghalt, tizenegynek kilőtték a szemét, nyolcezren megsérültek, jelentős részük azért, mert a könnygázt a rendőrök nem rendeltetésszerűen használták, hanem direkt hozzávágták az emberekhez a fémpalackokat.
Az AI a felelős rendőri vezetők szigorú felelősségre vonását követeli. Tavasszal az AI azért tiltakozott, mert szabadszájú Twitter-bejegyzései miatt tíz hónapos felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek Isztambulban egy világhírű török zongoristát. Fazil Say évente megfordul a MüPában. A legeredetibb, legizgalmasabb mai zongoristák közé tartozik. Olyan szabad kézzel játszik, amilyen szabad szájjal twittel.
Az utolsó Beethoven-szonáta, a félelmetes op. 111-es az ő fölfogásában maga a szentségtörés.
Franciaországban az év első felében tízezer romát telepítettek ki a táboraikból. A szocialista belügyminiszter kijelentette, hogy a romák túlnyomó többsége nem tud integrálódni a társadalomba, ezért ki kell őket söpörni az országból. Az AI tiltakozott, az Európai Bizottság szankciókat helyezett kilátásba. Az algériai gyökerű Arnaud Montebourg termelésfejlesztési miniszter helyretette spanyolországi gyökerű kormánytársát: ilyen integrálhatatlan, elűzendő népségként beszéltek az ő őseiről is meg még sokakról. A francia elnök Montebourg mellé állt. Legalábbis szavakban.
A Magyarországról szóló éves jelentését májusban tett közzé az AI. Elítélte a civilizált demokrácia alapelveit megcsúfoló alaptörvényt és a médiatörvényt, a romák és a melegek diszkriminációját és a megfélemlítő, szélsőséges akciókat, melyek ellen a hatóságok nem teszik meg azt, ami a kötelességük lenne. A kormány szóvivője és szócsövei a hagyományok szerint mocskolták az AI-t. Mint egykor Kádárék. Mint Moszkva egykor és most.
Mint 2006 őszének apologétái, akik Orbán hasznos idiótáiként ítélik el az akkori rendőri törvénysértések és brutalitások ellen fellépő emberi jogi szervezeteket, köztük az AI-t.
Micsoda távolságot tettünk meg itt pár sorban! A távoli vérfürdőtől a mi médiatörvényünkig. Micsoda különbség! És micsoda egység az elvekben, amelyekkel az AI ezt a széles és szélsőséges világot átfogja. És a logikában, amely ellen és amely ellene dolgozik. Jó ezt néha egybenézni. Hogy lássuk, miben vagyunk benne, és hol vagyunk benne.
