Azt mondja a kormányfő a Fidesz kongresszusán az övéinek: soha ne feledjétek, hogy a Magyarországot a spekulánsok, a bankok és a multik kezére adó volt kommunisták utódai a pufajkát ugyan öltönyre cserélték, de a mentalitásuk ugyanaz. Mert ahol dinoszauruszok vannak, ott bébiszauruszok is vannak. Egy fészekből származnak ezek mindannyian.

S valóban: hazugság volna, ha a „bébiszauruszokról” azt állítanánk, hogy tökéletesek, de talán mégsem az ősökkel való azonosság jegyeit lehet csak keresgélni. Észre kellene venni a legnagyobb különbséget: hogy ezek a „bébik” feltétel nélküli elkötelezettjei a parlamentáris demokráciának és a szociális piacgazdaságnak szemben azokkal, akik Orbán Viktor etatista kakukk- vagy inkább turulfészkében jöttek a világra.

Ezeket a mind nagyobbra hizlalt fiókákat pedig egyre nehezebb kordában tartaniuk a szülőknek. Amíg csak a messzi távolban sejlett fel a 2014-es választás, addig viszonylag könnyű volt kézből etetni a 2010-ben igencsak megszaporodott famíliát, de néhány hónappal a sokkal kisebb parlament próbatétele előtt egyre nagyobb az elszabadult akarat, hogy még gyorsan, erőszakosan s a szülőktől ellesett módszerekkel mindenki annyit faljon, amennyihez csak hozzájuthat.

Nem véletlen a miniszterelnök aggódó antikommunizmusa: láthatóan elillan az összetartó szellemi táplálék maradéka, ennél sokkal több kell. Valóságos, még marcangolható konc. Nagy is a méltánytalan értetlenség Meggyes Tamásban és az ő esztergomi frakciójában, nem értik, miért ne térhetnének vissza a fészekbe jövő ilyenkor, amikor három és fél évi destruálással megszolgálták a jövendő jutalomfalatokat, miért kellene most „magasabb szempontok miatt” végleg eltűnni a színről.

Aztán itt van Papcsák Ferenc, a hajdani nagy elszámoltató és az ő „százmilliós” Zuglója, a minden jel szerint közpénzből gazdagodó fióka-fiókákkal. Ő sem érti, mi a baj, hiszen csak kicsiben tette megszolgált hűbérbirtokán azt, amit az ország legfelső vezetése nagyban művel. Itt a bajai választási kommandó, amelynek vezénylői elhitték, hogy már a főpróbán is mindent megtehetnek, amit csak akarnak. És hát itt van a titokban lefilmezett szombathelyi fideszes alpolgármester is az őt minden negatív drogteszt ellenére örökre elkísérő, talán éppen a saját hivatali íróasztalán felszippantott fehér porcsíkkal.

Előttünk annak a logisztikai forradalommal felérő manipulálásnak a következménye, amellyel a kormányfő idegen fészkeket megszállva saját fiókáit szellemileg, erkölcsileg és anyagilag is etette – mindent megtehetünk, megehetünk! – a fülkeforradalom óta. Mind több lesz a botrány, ahogyan élesedik a változást óhajtó ellendrukkerek szeme és titkos kamerája, s ahogyan képtelen lesz a központból diktált mértékletességre a felhőtlen zabáláshoz szokott sereg, amely nem érzi azt a veszélyt, amelyet a kormányfő szimatol.

A választók többsége közben, csak némileg magyarítva a Ken Kesey által ismertté tett angol mondókát, dudorássza magában: Lúdvérc, libamál / három gúnár kiabál / Száll a turul fészkére, / ki lesz turul vesztére?

Esztergomban Meggyes Tamás ellenes tüntetést szerveztek két éve – akkor eredménytelenül