Barátom, aki a hetvenes években vált felnőtté, azt mondta: ő nem tudott erről a dologról. Mármint a zsidókérdésről. Nem tudott a zsidóirtásról, amit akkoriban neveztek el Amerikában egy filmsorozat alapján holokausztnak.

Fel lehetett nőni így Magyarországon. Egyébként én éppen azt szeretném, ha úgy általában ez a dolog érdektelen lenne, nem bukkanna fel újra és újra a politikában és a nyilvánosságban. Martonyi János külügyminiszter szerdán nagyon erős mondatokat mondott az antiszemitizmusról és a zsidó életről rendezett konferencián. Megerősítette: a magyarországi zsidóirtás magyar ügy. Magyarok öltek magyarokat.

Megerősítette a magyar kormányok és a magyar társadalom felelősségét azért, ami akkor történt. Azt mondta, „a holokauszt a legnagyobb nemzeti trauma számunkra”. Ezért a mondatért elismerés illeti a minisztert és a kormányt, amelynek nevében szólt. Nem változtat semmin, ami megtörtént, de megnehezítheti a jövőbeli félrecsúszásokat, a csípőmozdulatokat a szélsőjobb irányába. Jó, ha a kormány elismeri a zsidók hozzájárulását a magyar fejlődéshez, s ezt beilleszti a tantervekbe.

Jó, ha ugyanitt megtanítják, miért más államok polgáraiként kaptak Nobel-díjat a Magyarországon született, magyar tudatú és kultúrájú tudósok. Az, hogy ez a kérdés mégis él, a társadalom betegsége. Sokan mondták el a Parlamentben tartott konferencián, hogy ezt a traumát emlékezéssel lehet gyógyítani. Ez a jövőnek szól. Az emlékezetet ugyanis azért kell ébren tartani, hogy az emberek felismerjék, ha a történelem meg akarná ismételni magát, ha bűnbaknak jelölne ki népeket, vallásokat, kisajátítandónak, elűzendőnek, kiirtandónak bélyegezné őket.

Tudni kell, hogy ez megtörtént, s megtörténhet bármely kisebbségbe szorult csoporttal. Azért is kell erről beszélni, mert látjuk: az antiszemitizmus csak jogfosztó diktatúrákban, elnyomó rendszerekben válik intézményessé. Ha nyugalomban, demokráciában szeretnénk élni, jó, ha figyelünk erre a jelzésre. A zsidó közösségeknek nem feladatuk, hogy az antiszemitizmus ellen küzdjenek, fellépjenek.

Ez a többség ügye, ennek a jelenségnek az elharapózása, az antiszemita alakok hivatalos ikonná tétele ugyanis a magyar demokráciát, a magyar európaiságot veszélyezteti. Izrael budapesti nagykövete, Ilan Mor kérdezte beszédében a magyar médiát: miért engem kérnek, hogy az antiszemita fellépéseket kommentáljam? Kérdezzék a magyarokat, az ő ügyük ez. Ezekről a kérdésekről is vitatkoztak a Parlament felsőházi termében két napon át Budapesten.

Felvetődhet: vajon nem csak nemzetközi imázsát akarta ezzel javítani a magyar kormány? Bízom benne, hogy nincs ilyen kormányzati szándék. Martonyi mondata helyes volt. A holokauszt nemzeti trauma, a nemzet kiölte magából egy darabját. Annyival súlyosabb a trianoni sokknál, hogy ott külhatalmakat is felelőssé lehet tenni. Egyik magyar trauma sem gyógyult be. Emlékezettel, a nemzeti állapot megértésével lehetne segíteni.