Ha egyszer „Hogyan altassuk el a közvélemény érdeklődését?” témában kellene órát tartanom kommunikációt tanuló diákoknak, az Európai Bizottság sajtóközleményeit vinném magammal. Aki az uniós ügyeket figyeli, meg sem lepődik már a brüsszeli bikkfanyelven írt, unalmas anyagokon – vagyis ez nem igaz, a napokban mégis felkaptam a fejem egy kommünikére: „Erős ipari háttér nélkül nem prosperálhat az európai gazdaság”. Láttam magam előtt, ahogy e cím hatására uniószerte kiesik a toll/mikrofon/kamera az újságírók kezéből, és már rohannak is hírt adni arról, hogy (idézetek a közleményből) „a mérsékelten teljesítő országok közötti konvergencia stagnál”, vagy hogy „további erőfeszítéseket kell tenni a piacközeli innováció ösztönzésére”.

Lehet persze mindezen szórakozni, de valójában sírni kellene. Az Európai Unió kommunikál így polgáraival most, 2013 októberében. Eközben az Európai Parlament amiatt sopánkodik, hogy kevesen mennek szavazni az EP-választásokon, és máris tájékoztató kampánnyal sulykolja, hogy hűde nagyon fontos az unió. Az Európai Bizottság pedig pánikol, hogy mindenütt előretörnek az euroszkeptikus erők, amelyek bántják az EU-t, hiába csinál elképesztő-meghatározó-egyedülálló dolgokat.

Oké, hagyjuk a belterjes sajtóközleményeket, és nézzük, mit kínálnak a brüsszeli intézmények az átlagembereknek. Most például „élő, interaktív, online vitát”. Ez eddig jó, a téma már kevésbé szexi: a szociális jogok EU-n belüli jövője. Merthogy az Európai Bizottság a földi halandókat is szeretné bevonni „szakpolitikai menetrendjébe”, és ha ez még nem ajzana fel valakit, bátorításul azt írják: „Az elkövetkező vitanapokon a tagállamokban élő polgárok, helyi szervezetek és vállalkozások rávilágíthatnak a jelenleg is fennálló akadályokra, és javaslatot tehetnek uniós szintű fellépésekre.” Ennél jobban már csak azt szerettem, amikor az elmúlt években megszámlálhatatlan vitát és fórumot rendeztek az új EU-alapszerződésről vagy az unió jövőjéről...

Nemcsak az a szomorú az efféle (ál)anyagokban és (ál)vitákban, hogy pénzbe kerülnek, ráadásul uniós intézmények sajtóosztályai, kommunikációs igazgatóságai dobják ki magukból. (Egy másik gyöngyszem az elmúlt napokból: „Az EKT kiteljesítéséről szóló jelentés: még nem működik, de kialakulóban van az egységes kutatási piac”.) Az is természetes, hogy ezek az elrettentő kezdeményezések légüres térbe zuhannak: mind a két tucat hivatalos nyelvre lefordítják, körbeküldik-meghirdetik őket, és kész. Visszajelzés, értékelés nincs, kipipálás van.

Az igazán elkeserítő, hogy mindeközben izgalmas, a hétköznapokig hatoló dolgok történnek az unióban. Ám ezeket mintha szándékosan elrejtenék. Tudhatnák pedig, hogy erős kommunikációs háttér nélkül legfeljebb a parasztvakítás prosperálhat.