Kövér László pártja hétvégi kongresszusán azt mondta, a rendszerváltás kezdetén rajthoz álló pártok a KDNP kivételével mind elhullottak a Fidesz mellől. Nem gondolom, hogy emlékezetkiesés miatt nem említette az MSZP-t. Számára a szocialisták tényleg nem léteznek. Saját világban él, sokadmagával. Ez csak egy, tán nem is a legmarkánsabb jele annak, hogy nem lesz mozgástere a józanság, történelmi kifejezéssel élve a kiegyezés reménybeli kormányának, bármikor kapna is lehetőséget. 

A két évtizede folyó ádáz önérvényesítési lázban ugyanis a politika mérgezővé tett mindent, ami egyébként gyógyszer lehetne. (Ezen belül számomra nem kétséges, hogy a Fidesz rántott kardot, kergette kényszerpályára minden lehetséges vetélytársát, miközben kérdésessé tette, hogy ő maga kard által veszhet-e, mert megváltoztatta a vívás szabályait.)

Nem képzelhető el egyhamar olyan átalakítás, amilyennel a Gyurcsány-kormány próbálkozott. Nem lehetséges újra keresni a tőke, az állam és az alapszolgáltatásokat igénybe vevő emberek közötti összhangot, amit a fejlett országok oly sok vesződséggel alakítottak ki, s ami az egészségügybe, az oktatásba és annyi másba dinamikát is hozhatott volna. Politikai öngyilkos, aki újra ilyesmivel próbálkozik. És a szocialista párt mint a bűnét, kerül is mindent, ami arra a nyolc (valójában hat) évre emlékeztet.

A másik oldal: egy gyenge ország válságban nem nélkülözheti egyetlen lehetséges erőkoncentrációként az állam eszközeit. A Fidesz utáni kormányzásnak azonban szinte teljesen le kell mondania erről, a mostani időszak oly mértékben tette a mindenekelőtt önmagán segítő hatalom fegyverévé az állami erő alkalmazását. Van a mai kormányzásban tendencia, amely fontos és emberséges. A rezsi féken tartása, a minimálbér emelése, az egész napos iskola, benne a kiterjesztett ingyenes étkezéssel jelzi ezt. Miközben saját körei jólétét kiemelten biztosítja a kormányzat, a mélyszegénységbe zuhanást is szervezetten akadályozná.

De az az üzenet sem lesz tovább vihető, mi több, lejáratódik azzal, hogy ugyanezekkel a mozdulatokkal az igazi szegényeket lényegében felviszik a Taigetoszra, a nyomorenyhítő intézkedések forrását pedig lopásból teremtik elő. Ha ugyanis előre rögzített szabályok szerint megszerzett jövedelmet egyszer csak elvesz a hatalom, mondván, hogy az nem igazságosan keletkezett, az lopás – még ha forradalmi arckifejezéssel követik is el. Bármelyikünk lakását elvehetik ezen az alapon. De legalábbis a másik szobát. Az a brutalitás, amellyel a még menthetőnek ítélt szegények mentéséhez szükséges forrásokat előteremtik, oda vezet, hogy egy majdani józan kormányzásnak ugyanúgy el kell kerülnie az erre csak emlékeztető eszközöket, mint ahogy ez a kormány irtózik mindentől, ami már előtte is volt.

A csapda, amelyben az egész ország forgolódik, jól látszik a szocialisták helyzetén. Mintha a párt nem is a kétezres évek első évtizede MSZP-jének utódja volna. Csakhogy: a rendszerváltás utáni szocialista pártnak sem volt más választása, mint hogy a szabadság, politikai kifejezéssel élve a liberalizmus felé mozduljon, különben zúdult volna rá az utódpártiság szidalma. A mostaniak épp ellenkezőleg mozognak, ugyanezért. Kényszerpálya: nem lehetnek Gyurcsány utódpártja. De az így adódó tőkeellenes pozícióba (és nem csak látszatra) úgy beleállt a Fidesz, hogy ott szinte már helyet sem hagyott. Ezért hát nincs mit csodálkozni azon, ha a szocialisták karaktere alig érzékelhető.

Csak egy példa rá, hogy a csapdában, amelyet a Fidesz boldogan ural, más avagy az élet számára szinte nincsen tér. Ezért ásták.