Haider nem támadt fel. Heinz-Christian Strache és a Szabadságpárt (FPÖ) „csak” 21,4 százalékot szerzett az osztrák parlamenti választáson. Ez elmarad a néhai FPÖ-vezér 1999-es eredményétől, amikor közel huszonhét százalékot zsebelt be, maga mögé utasítva későbbi koalíciós partnerét a konzervatív Néppártot. Strachénak nincs olyan karizmája és szónoki képessége, mint a néhai Haidernek.

Van viszont jobboldali-populista vetélytársa, Frank Stronach. Az osztrák-kanadai milliárdos, aki több mint húszmillió eurót áldozott arra, hogy vegyen magának egy pártot. Be is jutottak a parlamentbe. De ezt a pártot valószínűleg bedarálja az idő. S a következő politikai erőpróbán Strachét már senki sem fogja feltartóztatni, hogy haideri mértékű vagy még több tiltakozó szavazatot söpörjön be. Különösen úgy, ha a választók közel harmada a mostani után a következő voksoláson is a távollétével tüntetett.

Az osztrák parlamenti választás két nagy vesztese az első és a második helyezett, az SPÖ és az ÖVP. A szociáldemokraták és a konzervatívok együtt, bár továbbra is többségben vannak, s bizonnyal újra nagykoalíciót kötnek, komoly veszteséget szenvedtek. Egy utolsó figyelmeztetést kaptak. Tovább nem mehetnek úgy a dolgok, ahogy eddig. A változások halogatására nincs több idő. Kérdés, megértették-e az üzenetet.

Az biztos, hogy a polgárok jelentős részének elege van abból a rendszerből, ahogy a szocdemek és a néppártiak felosztják egymást között a pozíciókat. Ezt követően a másikra mutogattak, hogy miért nem sikerült kezdeni valamit az oktatás vagy a közigazgatás átalakításával. Ahol valamit mégis megpróbáltak, például Stájerországban önkormányzatok régóta esedékes összevonásával, olyan ügyetlenül csinálták, annyira érdeket sértettek és annyira nem tudták a közvéleményt maguk mellé állítani, hogy számos ottani polgármester – politikai színezettől függetlenül – a parlamenti választások bojkottjára buzdított.

A populista jobboldal az Európai Unió harmadik leggazdagabb államában szerzett mindösszesen harminc százalékot. Az osztrák gazdaság viszonylag jól átvészelte a gazdasági-pénzügyi válságot, alacsony a munkanélküliség. A jobbszélnek azonban mégis sikerült tematizálnia a félelmeket, a bizonytalanságot. Bonyolult kérdésekre egyszerű válaszokat adnak, s persze fűt-fát megígérnek. Tehetik, hiszen kormányzati felelősség hiányában kedvükre dobálóznak a költségvetési pénzekkel. A néppártoknak – ha még azoknak lehet nevezni az egykor szebb napokat látott, valaha harminc százalék felett szerepelt SPÖ-t és ÖVP-t – valami nagyon eredetit kellene kitalálniuk. Nem rezsiharcot hirdetni, hanem valami olyasmit kínálni, amiből a bizonytalanok, a frusztráltak is érzékelik: egy hatékonyan cselekvő, ugyanakkor realista kormány nem hagyja őket magukra. De nem is „dugja” most a zsebükbe azt, amire a jövőben égető szükség lesz.