Már egy évet sem kell várni, s Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila lesz Magyarország miniszterelnöke. Esetleg Medgyessy Péter is.

Dopeman a miniszterelnök szobrának fejével

Úgy halljuk, papírforma a baloldali siker, s akinek apró kételyei vannak, az nyilván Mészáros felcsúti polgármester, de legalábbis Fidelitas-tag. Talán már akkora az ellenzéki fölény, hogy Bajnai szándékosan adott beszédtémát a kormánypártnak, amikor azt mondta: 2015. január elseje után már összevethető lesz a magyar melósok fizetése a német munkások bérével. Mármint a hozzászólása további részében árnyalt csöppet, de választási kampány idején, ugye, ennek kevés jelentősége van. Legalábbis kíváncsi vagyok azokra a voksolókra, akik a meghatározott időpontban nem kérik majd számon e kommentet, s indoklásukban a kontextusra hivatkoznak.

Szóval kétsége ne legyen senkinek: hiába az Együtt–PM részletgazdag szociális programjának bemutatása, ha közben németországi bérekről szólnak a hírek. Igaz, azzal sem lenne tán baj, ha végre söpörne az ígéretcunami, aminek előjele az MSZP nyugdíjasoknak szóló tizenkét pontja. Elvégre a régen elmúlt nyolc év megmutatta, milyen pozitív következményei lehetnek, ha a baloldal jóléti ígérethalmazzal készül a voksolásra. Később úgyis kiderülhet, hogy reformértékű előterjesztések születnek. Lendvai Ildikó például hosszú évekkel ezelőtt mondta, hogy nem lesz gázáremelés, s Ed Miliband, a brit Munkáspárt vezetője csak most építette be programjába a rezsifagyasztást.

Ám aki nem hisz a tündérmesékben, az csöppet kételkedjen abban, hogy évtizeddel előzzük Európát. Legalább ennyire irreálisnak tűnik az is, hogy a korszakváltásra is szerveződő Szolidaritás úgy újítja meg a politikai kultúrát, hogy hungarocellszobrokat csonkol, majd az amputált fejet körbehordozza a városban. Már csak azért is, mert az efféle förtelmes akciók azok, amelyeken eddig illett elborzadni, mert tudniillik, mi lett veled, politikai kultúra.

De ha már csak a – baloldalon egyébként nagyrészt elfelejtett, s Facebook-alapúvá váló – radikalizmus maradt fegyverként a rezsim elleni demonstrációkon, akkor is feltételezhető olyan performance, amelynek szimbolikája árnyaltabb üzenetet küld a közönségnek. Mindennek azért van jelentősége, mert a kormányt utálják elegen ahhoz, hogy elküldjék, ám nem ártana, ha a feltételezett váltás minőségi változást hozna a magyar politikában. S a reformra a legkevésbé sem garancia, ha 1500 résztvevős tüntetésen szobrot fűrészelnek.

Ám ha csak az a fontos, hogy ne Orbán legyen az ország miniszterelnöke, akkor nem baj, ha az ellenzék hungarocellába zárja magát. Akkor ebben a tempóban kell haladni, s a szavazatmaximálás érdekében állíthatjuk azt is, hogy egy éven belül Bajnai, Gyurcsány és Mesterházy lesz Magyarország kormányfője. Esetleg Medgyessy is.

Legalább az első száz napra.