Ha valamiért nem hinnénk a közvélemény-kutatási adatoknak, azt is gondolhatnánk, hogy a kormánypárt a bukásra készül: olyan lendülettel zajlik ugyanis a fontos – de a majdani, kisebb parlamentbe be már nem férő – káderek besuvasztása a különféle állami sóhivatalokba, illetve a kiszolgált harcostársak fogadására kész, erősen kormányközeli szervezetek feltőkésítése, mintha még mindig kétfordulós lenne a választás, és az elsőt a Fidesz már el is veszítette volna.

A nyílt színen folyik a pénz, és már trükk sincs: ha például egy kicsiny, a nagyközönség számára ismeretlen, ám szorosan a kormánypárthoz simuló kft. 1,2 milliárd forintot kap egy olyan tanulmány elkészítésére, amelyet (vagy ahhoz igen hasonlót) valaki más már megírt húszmillióért, az már nem bűvészet, hanem közpénzeltüntetés. És azt sem túl nehéz kisütni, miért kell egy „jó elvtárs” által gründolt másik cégecskét megdobnia 800 millióval a hazai szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési lehetőségek felmérésére egy olyan kormánynak, amelyik egyébként negligál mindenfajta szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési lehetőséget.

Csak néhány milliárdról, tehát ha úgy tetszik, „aprópénzről” van szó. Hiszen tudjuk, hogy amikor tényleg érzik a veszélyt, nem ilyen kis tétekben játszanak. Emlékszünk még a 2002-ben, épp a két választási forduló közt lezajlott pénz- és cégosztásra. De a tendencia tényleg aggasztó, hiszen elvileg még el sem kezdődött a kampány. A kormánypártpárti pénzosztogatás persze nem feltétlenül a kapuzárási pánikra utal: talán inkább a magabiztosságra. Már a látszattal sem törődnek. Vagy egyszerűen csak úgy gondolják, hogy ez nekik kijár, ők ezt megérdemlik.

Csak annyi jó hírünk van, hogy jövőre egyfordulós lesz a választás.