Tény: nem kellett összejátszaniuk a bankoknak ahhoz, hogy ugyanúgy járjanak el. Minden egyfranknyi hitel végtörlesztésén buktak 30 forintot 2011-ben, jogszabályilag garantálva. Nem kellett a Cambridge-i Egyetem matematika szakán végezni ahhoz, hogy a pénzügyének átlássák az összefüggést a végtörlesztés népszerűsége, a bank vesztesége és az év végi bónusz között. Az se igényelt kidolgozott modellt, hogy rájöjjenek: nagyobb lesz az igény forinthitelek iránt, vagyis ezeket akkor is felveszik, ha magasabb a kamatuk. (A kereslet növekedésének árbefolyásoló hatásáról talán a GVH-nál is hallottak.)

Ugyanakkor kérdés: miért gyűltek össze rendszeresen a bankok lakossági üzletágának kockázatkezelésével foglalkozó szakemberei? Mit akartak megbeszélni? Miért nem kellett – ha már kockázatkezelés – ehhez az állam, a felügyelet vagy a jegybank?

Jó válasz nincs, és ez az eljárás nem is ad, nem adhat felelet. Tudjuk: ez nem a végjáték, csak a kezdet. Ha a pénzintézetek vesztenek, a bíróságon folytatják. Ha megússzák, a politika jön – bírósági ítéletet is ért már kormányfői bírálat. A GVH-nál ráadásul Rogán Antal tette a bejelentést. (Esetleg személyes tapasztalat alapján, hiszen tízmilliónyi svájcifrank-hitelét maga is végtörlesztette, részben forinthitelből.) A nyomás jelentős.

Még jó, hogy nincs kampány.