Vélhetően 2015-től fogunk pénzt kérni az RTL Klubért, amely Magyarország első számú televíziós csatornájaként 17 évig ingyenesen volt fogható – mondta Dirk Gerkens, az RTL Klub első embere a minap, sokakat meghökkentve. Manapság nem divat kiállni azzal, hogy valami, ami eddig ingyen volt, ezután pénzbe fog kerülni. Az RTL Klub döntése bevállalós, ám lényegesen több, mint holmi polgárpukkasztó kapzsiság.

Az RTL kereskedelmi tévé, s mint ilyen, nemcsak a reklámidejéért kérhet pénzt, hanem a műsoráért is. Más kérdés, hogy a földi sugárzás analóg korszakában eddig ezt nem tette. Jól átgondolt üzleti döntés volt az is. A reklámpiac jól muzsikált, a hirdetők és a szponzorok pénze kitömte a bukszát, az RTL Klub könnyen adhatta ingyen a műsorait, mert az így elért közönségnövekedés és az ezzel szoros összefüggésben álló hirdetési árbevételtöbblet fontosabb volt.

A piac azonban a válság és az internet miatt átrendeződött: a hirdetők pénze alaposan megcsappant, kevesebb a szponzor is, de több a csatorna, ezért valamelyest olvadt a régiek közönsége. A digitális átállással pedig több lesz az ingyenesen fogható földi adó. Vagyis a kereskedelmi tévék az üzleti modellt illetően válaszút előtt állnak. Ha az RTL ezek után nemcsak a reklámidejét értékesíti, hanem azt a tartalmat is, amelyet ő maga – nem kevés pénzért – előállít, még inkább kereskedelmi a csatornává válik. Elvégre, a néző – akit persze az elmúlt 17 évben magához édesgetett, mondhatni, láncolt – eztán dönthet arról: kell-e neki ez a tartalom, akár olyan áron is, hogy fizetni kell érte a tévészolgáltató közbeiktatásával.

Fájó döntés lehet ez a nézőnek. Előállhat az a helyzet, hogy magasabb árú csomagot kell majd előfizetni a Barátok köztért. Vagy visszavált egy kisebb kínálatra, s nézi az ingyenesen fogható adást – abban is van RTL Klub, viszont szinte semmi más. Ráadásul mindez csak a nézőnek van ingyen, hiszen a csatorna nem kis összeget utal át az Antenna Hungáriának, hogy az a műsorát ingyen eljuttassa a vélhetően legkevésbé fizetőképes közönséghez.

Más kérdés, hogy nagy bátorság kell előfizetőnként háromszáz forintos havi díjjal indítani az ártárgyalást a szolgáltatókkal. A legolcsóbb tévés csomagok áfával együtt ugyanis ezer forint körül, bizonyos esetekben az alatt alakulnak. Ha a háromszázból a csatorna nem enged, bizonnyal a legkevésbé fizetőképes közönségről mond le. Ez az üzleti modell komplex versenyt is hoz, például a csatornák között, amelyek eztán eldönthetik, ingyen vagy pénzért, utóbbi esetben milyen áron kínálják az általuk előállított tartalmat. Kiélezheti ez a versenyt a szolgáltatók között is, amelyek a nézői igények figyelembevételével dönthetnek arról, hogy milyen fizetős csatornákat szerepeltetnek az egyes csomagokban. Vagyis a nap végén a néző ítéletet mondhat a műsorról, amit kap. Ez barátok közt is előrelépés.