„A tisztesség hosszú távon megéri” – mondta Sólyom László 2009-ben. Az azóta eltelt rövid idő ezt még nem igazolta, csak azt, hogy rövid távon a tisztességtelenség éri meg. És nem látni e rövid táv végét. A német Zöldek mintha Sólyomra hallgattak volna. És rosszul jártak.

Az év elején még úgy tűnt, ez az ő évük lesz. Harmadik tömegpárttá nőhetnek föl a másik kettő mellé. A végén meg a dobogóról is leszorultak. Éppen a választások előtt zuhant a népszerűségük a mélypontra.

Nyilván azért is, mert nagy bátran adóemelést szorgalmaztak, de főleg azért, mert tisztességesen szembenéztek múltjukkal. Ezzel jelezték, mennyire távol van már tőlük az a szinte egyetlen szégyenfolt, ami pártjuk tisztességén esett. Sok pénzt fizettek történészeknek, hogy kíméletlenül feltárják a Zöldek egykori viszonyát a pedofíliához. Nem tolták el ügyesen ezt a szembenézést a választások utánra, és a választók meg is büntették őket azért, ami immáron több mint negyedszázada nagyon távol áll tőlük. Mindig a legtisztességesebb párttal szemben támasztják a legmagasabb erkölcsi követelményeket, mert az ő potenciális szavazóiknak a legfontosabb a tisztesség. Ezért nekik a kis szégyenfolt is többet árt, mint a többieknek a nagy. Évtizedek múltán is.

A Zöldek ezt a 8 százalékos eredményt túl fogják élni. Talán a tisztesség hosszú távon még majd meg is éri nekik. Viszont a párt gyermekkorában elkövetett fatális hiba és annak hosszú-hosszú árnyéka örök tanulságként szolgálhat minden szabadságszerető embernek.

A ’68-as generáció kiterjesztette a szabadságigényét az egyik legalapvetőbb életfunkciónkra, a szexualitásra. Ebben a nemzedékben érett meg az a felismerés, hogy szexuális autonómia nélkül nincs szabad társadalom, hogy a társadalmi konvenciók rabságában élő, gátlásoktól megbénított, örömtelen emberek tekintélyelvű, diktatórikus rendszerekhez képeznek tömegbázist, nem szabad demokráciákhoz. A Zöldek ezt a felfogást képviselték radikálisan. Kiálltak a szexuális kisebbségek jogaiért, és követelték a polgárok szexuális szabadságát korlátozó jogszabályok eltörlését. Volt mit: ekkor még Németországban büntetőjogi tényállás volt a homoszexualitás. A Zöldek védőszárnyai alá futott mindenféle szexuális kisebbség, a pedofilek is. A lazán szervezett párt egy része magáévá tette és egy-két dokumentumban is képviselte azt a rémes álláspontot, hogy a felnőttek és a gyerekek közötti szexualitást sem lehet büntetni, amennyiben az a felek szabad akaratán és nem erőszakon, fenyegetésen, függő helyzet kihasználásán alapul. Tehát nem olyan, amilyen nagyon hosszú ideig tömegesen folyt világszerte annak a katolikus egyháznak az intézményeiben, amely a hozzá kötődő sokkal súlyosabb bűnök feltárásában egyáltalán nem olyan buzgó, mint a Zöldek. Hanem épp ellenkezőleg.

A szabadságkiterjesztő radikalizmus olyan korlátoknak megy neki, amelyek létjogosultsága magától értetődőnek tűnt. S ezzel a lendülettel veszélyezteti azokat a korlátokat is, melyek nem korlátoznak, hanem védenek. Melyek létjogosultsága nemcsak látszólag értetődik magától, hanem valóban. Mint például az, hogy a szexuális autonómia bizonyos kor alatt értelmezhetetlen, egy gyerek nem egyezhet bele abba, aminek a mibenlétét nem is láthatja át.

A tanulság: az elvakultságig hajtott radikalizmus minden szabadságkövetelést hiteltelenné és ijesztővé tesz. Évtizedek múltán is.