Egy jól működő demokráciában a kormányzó erők nem kizárólag a szavazatszerzést szolgáló, de hosszú távon fenntarthatatlan – akár államcsőddel fenyegető – intézkedésekkel igyekeznek megnyerni a választókat. Egy normális országban a pártok nem felelőtlen – s nyilvánvalóan betarthatatlan – ígéretekkel kampányolnak, hanem bátran felnőttként kezelik a választópolgárokat. 

Normálisország politikai erői nem hazudnak, nem kizárólag egymást gyalázzák, hanem ésszerű – megvalósítható, a közjót szolgáló, ezen belül (jó esetben) a legkiszolgáltatottabb rétegek számára kedvezőbb – alternatívát kínálnak. Normálisországban még az sem kizárt, hogy a választásokon egymással szemben álló pártok – amelyek kemény, de korrekt küzdelmet folytattak a parlamenti többség megszerzése érdekében – a választás után nagykoalícióra lépnek. Nem feltétlenül azért, hogy közelebb kerüljenek a zsírosbödönhöz, hanem mert úgy gondolják, választóik érdeke is ezt kívánja.

De nem kell nekünk a miniszterelnökünk szerint hanyatló Európai Unió egyik meghatározó államára – Németországra – hivatkozni, hiszen 2010 óta a Nemzeti Együttműködés Rendszerében élünk. Más kérdés, hogy a sajátos értelmezésünk szerint az együttműködés széthúzást, acsarkodást jelent, és a létminimum alatt élők végső kiszorítását az élhető világból. Itt a politikai ellenfeleknek nem a legyőzése, hanem totális megsemmisítése a cél. Hiszen egy a tábor, egy a zászló, a Gyurcsány–Bajnai-tengely hívei meg takarodjanak.

Még nincs is igazi kampány, mert az hivatalosan csak a szavazást megelőző ötvenedik napon kezdődik meg, de máris szinte minden a 2014-es parlamenti választásról szól. Amit eddig láttunk, abból az derül ki, hogy a korábbiaknál is mocskosabb kampányra kell felkészülni. Itt van mindjárt a hétvégi bajai eset, ahol az ellenzék szerint súlyos törvénysértésektől sem riadt vissza a Fidesz.

Jövő tavasszal ráadásul sokkal rosszabb lehet a helyzet. Eltörölték a kampánycsendet, a pártok tehát egészen az urnazárásig harcolhatnak a voksokért. Még a választás napján is tarthatnak politikai gyűlést, rendezhetnek gulyáspartit, osztogathatnak az ellenfeleket lejárató szórólapokat, listáik birtokában pedig mindenkihez becsengethetnek, s tételes tiltás hiányában a hezitáló embereket a szavazókörökbe fuvarozhatják. Mindez súlyosan sértheti a választások tisztaságát, az esélyegyenlőséget, az önkéntesség, a rendeltetésszerű és jóhiszemű joggyakorlás elvét – legalábbis Normálisországban így gondolnák. Ezeket az alapelveket amúgy a választási eljárási törvény rögzíti, így akár eséllyel lehet majd fellépni azokkal szemben, akik visszaélnek a bővülő lehetőségekkel. Csakhogy mire kialakul az új szabályozást valós tartalommal megtöltő bírósági joggyakorlat, túl leszünk a 2014-es választásokon.

Ráadásul nincs az a szabályozás és nincs az a bíróság, amely a politikai kultúra totális hiányát pótolni tudná.