Az országnak – a népnek, a társadalomnak – a legfőbb érdeke, hogy demokratikus, összetartó, önszerveződő közösségek alkossák. A romák szempontjából különösen létkérdés (volt), hogy a politika ne választhasson le minket a társadalomról, ne állíthasson szembe sem a többségi lakossággal, sem egymással minket. 

A Roma Polgárjogi Mozgalom minden politikai döntést, folyamatot abból a szempontból vizsgál, értelmez, hogy a hatalmi elit szakít-e a roppant unalmas, de mindig sikeres „oszd meg, és uralkodj”-politikákkal, vagy azzal ellentétben integráló hatással bíró, pozitív közösségi energiákat felszabadító folyamatokat generál, egy kölcsönös bizalomra és fejlődésre vágyó társadalom javára.

A kétharmados uralkodó többség által megszavazott 2011. évi CCIII. törvény az országgyűlési képviselők választásáról, amely rendezni kívánja a „nemzetiségek” saját jogú parlamenti képviseletét, hű a rossz hagyományokhoz. (Önmagában is árulkodó, hogy az új kisebbségpolitikai szabályozás törölte a köztársasági szabályozás alatt használt „nemzeti és etnikai kisebbségek” terminológiát, és visszatért a kommunizmus alatt szovjet mintára meghonosodott „nemzetiségi” kifejezéshez.)

A törvény a pártlisták mellé fölállítja a „nemzetiségi lista” intézményét, és kiköti, ha az etnikai közösségek egy képviselőt be akarnak juttatni a magyar Országgyűlésbe, le kell mondaniuk arról, hogy pártlistára szavazzanak. Ha pedig lemondanak arról, hogy beleszóljanak a következő parlament és kormány összetételébe, „cserébe” kaphatunk egy „nemzetiségi” képviselőt „ajándékba”. Ehhez viszont nem kell semmit tegyenek, csak regisztrálni a „nemzetiségi hovatartozásunkat”, („származásunkat”, „identitásunkat”) – ki-ki melyik szót szereti kevésbé... és szavazni a (történetesen fideszes) „nemzetiségi” listára.

Az olvasók bizonyára emlékeznek rá, a regnáló kormány be akarta vezetni az „általános” regisztrációt, vagyis csak azok az állampolgárok rendelkezhettek volna a választás jogával, akik előzetesen feliratkoznak egy névjegyzékbe –a Fidesz ezzel nyíltan vállalta, hogy választójogi rendszere az öntudatos magyar választók számára gondolja biztosítani az állam életébe való beleszólás jogát. Szerintük a „nyolc általánossal nem rendelkezők nem érdemlik meg a szavazati jogot. ... egymillió tanulatlan magyar miatt kell a regisztráció”. (Ez, lefordítva „magyar cigányra”, azt jelenti, túl sok a befolyásolható, utolsó pillanatban döntő, ezért kiszámíthatatlan, többségében cigány szavazó: a regisztrációval számuk csökkenthető.) A nagy hazai és nemzetközi felháborodást kiváltó jogszabályt végül elmeszelte az Alkotmánybíróság, mert a regisztráció „indokolatlanul korlátozza a választójogot”. Ugyanakkor az AB azt is kimondta, hogy „a központi névjegyzékbe vétel iránti kérelem előterjesztésének lehetősége a választópolgárok bizonyos csoportjainál épp elősegíti a választójog gyakorlását, ezért esetükben indokolt a regisztráció. Különösen idetartoznak a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező (azaz például külföldön élő) nagykorú magyar állampolgárok, a Magyarországon élő nemzetiségeknek azok a tagjai, akik nemzetiségi listákra kívánnak szavazni, valamint azok, akik szavazási segítség iránti igényt kívánnak bejelenteni”.

Azzal viszont nem foglalkozott az AB, hogy vajon a hazai kisebbségek esetében jogszűkítő, jogkorlátozó-e a törvény, ha a kisebbségi identitást megversenyezteti az állampolgárival, ha csak akkor szavazhatunk a nemzetiségi díszképviseletre, ha a pártokra nem. Ráadásul, a nemzetiségi listát a négy évvel korábban megválasztott országos önkormányzatok állíthatják össze, az ellenzéknek nincs joga jelölteket, listát állítani!

E kérdéssel azért nem foglalkozott az AB, mert az államfő nem gondolta aggályosnak a kisebbségi képviselettel kapcsolatos passzusokat a törvény aláírása előtt kért alkotmánybírósági normakontroll során. Nem vette észre, hogy amit a határon túli magyar szavazóknak megadnak, azt vennék el a hazai kisebbségektől: a pártokra szavazás jogát…

Ez év július 5-én roma civil szervezetek és pártok „utólagos alkotmányossági kontroll” benyújtását kezdeményezték az alapvető jogok biztosánál. (Azért nem fordulhattunk dr. Kállai Ernőhöz, a kisebbségi ombudsmanhoz, mert tőle minden jogot elvett az új rezsim.) A napokban leköszönt Szabó Máténak viszont a maradék két hónapja már kevés volt az eljárás elindítására, minapi levelében közli: megvárja a nemzetiségi országos önkormányzatok e témában kialakított véleményét, az ombudsman csak ennek ismeretében fog állást foglalni… A Roma Polgárjogi Mozgalom nevében e helyről szeretném megköszönni Kállai Ernőnek, az utolsó cigány származású közjogi méltóságnak a romák jogai és méltósága melletti magas szakmai színvonalú és bátor kiállását! A magyar demokrácia felszámolásának egyik legjelentősebb fejezete az ő hivatalának megszüntetése.

A választójogi szabályozással kapcsolatos kifogásainkat eljuttattuk Áder elnök úrhoz is, kérve, hogy kezdeményezzen törvénymódosítást, azonban tőle sem kaptunk több mint két hónapja választ. Nyilván nem jut rá ideje, mert folyamatosan „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”.

Marad tehát ez a véleményünk szerint alkotmányellenes, jogkorlátozó, egyszersmind megosztó és integrációellenes törvény. A haladó roma közéletnek választ kell találnia arra, hogyan kerüljük el a csapdákat, hogyan lehet tisztességes helytállással lejönni arról a pályáról, ami az ellenfélnek lejt, ahol a játékszabályokat erőből, saját kedvükre és előnyükre változtathatják.

E kérdésben együttműködő nagyszámú roma szervezet, cigány önkormányzat és értelmiségiek azt javasolják a cigány szavazóknak: Ne regisztrálj! Mert a törvény kiköti, hogy a cigány nemzetiségi listát a 4 évvel korábban megválasztott országos cigány önkormányzat állítja össze, más szervezetnek nincs joga jelöltet állítani. E tény is súlyosan sérti a nemzetközi jogban és az alaptörvényben is rögzített alapnormát, miszerint a választójogi szabályozásnak biztosítani kell „a választók akaratának szabad kifejezését”.

Ne regisztrálj! Jövő év januárjától, a választások előtt, de a tényleges képviselőjelöltek ismerete nélkül kell eldönteni, hogy jelentkezel-e a nemzetiségi listára, vagy sem. Mivel az ORÖ-n belül is „félázsiai diktatúra” van, nyilvánvaló, hogy Farkas egy személyben fog – sajnos, nemcsak a saját jövőjéről – dönteni. Kampányához többmilliárd forintot tud felhasználni az állami pénzekből. Ez év őszétől húszezer új cigány közmunkást kíván foglalkoztatni, köztük a települési cigány képviselőket…! A romákkal szóba nem álló, megközelíthetetlen fővajda ezzel is porig alázza a nagy számban munkanélküli, anyagilag és politikailag is végtelenül kiszolgáltatott helyzetben lévő, sokszor emberfeletti küzdelmet folytató helyi vezetőinket.

Ne regisztrálj! – Mert ha esetleg továbbra sem látsz más lehetőséget a helyben élők képviseletére, a települési roma önkormányzati mandátum megszerzéséhez elegendő májusban fölvetetni magad a választói névjegyzékbe!

Csak akkor regisztráld a származásod, ha: hiteles számodra Farkas életútja a népfronttól a szocialistákon át a Fideszig, s ha elégedett vagy 12 éves fideszes képviselői és OCÖ-elnöki munkájával. Különösen, ha a romák javát szolgálja a 36 ezer forintos közmunka, a büntető-népnyúzó segélypolitika, a szó nélkül hagyott újnáci támadások és megalázások. De említhetjük a cigány iskolák és lakóövezeteink, a gettók kapuinak állami programszintű bezárását, a haladó roma szervezetek és intézmények megszüntetését, az évi 100 ezer forintos támogatásokkal lealázott cigány önkormányzatokat is.

Mit javasolnak a cigány civil vezetők?

Összpontosítsunk most a parlamenti választásokra! Januárban ne regisztráljuk magunkat egy üres cigány parlamenti képviselői helyért, függjön tőlünk a 106 egyéni képviselői és a 93 pártlistás mandátum! Ehhez öntudatos romaként, felelős magyar választópolgárként éljünk az állampolgári jogunkkal, a pártokra való szavazás jogával! Erős fél évünk van: figyeljünk, gondolkodjunk, és döntsünk együtt! Demokratikus, összetartó, önszerveződő közösségként.

* A szerző a Roma Polgárjogi Mozgalom alapítója.