Még jó, hogy nincs kampány. Hivatalosan. Mi lenne, ha volna? A nem kampányból rögtön van kettő. Közös elemük a százalék. Kezdetben indítottak tízzel. Ha viszont valami tíz, akkor miért ne lehetne akár húsz is? 

Ha az energiacégeken lehet srófolni húsz százalékot, akkor a közberuházást végző vállalkozó is tejelhet ennyit a megbízásért cserébe. Az egyikről hoznak törvényt, a másikról egyelőre nem, de attól még bekerülhet az alaptörvénybe.

A rezsikampányt üdén ellenpontozó zuglói hangfelvételen hallható állítások ugyan tökéletesen beleillenek a közpénzek felhasználásáról szerzett általános tapasztalatainkba, de ebből még nem következik, hogy igazak is. Így aztán azt sem állíthatjuk, hogy Papcsák Ferenc lelepleződött, de azt sem, hogy koholt vádakkal akarják megbuktatni. A legbiztosabbak még abban lehetünk, hogy újabb tengeri kígyó hosszúságú politikai és büntetőjogi szappanopera veszi kezdetét.

Mert nálunk ezek a sztorik többnyire belefulladnak a média és az igazságszolgáltatás mocsarába. Nem marad utánuk az a megnyugtató érzés, hogy aki ilyet csinál, az rövid időn belül a rács mögé kerül.

Az elszámoltatásnak kétségkívül új fejezete az, amikor magának az egykori főelszámoltatónak kell éppen elszámolnia. De ahogyan Papcsákot is sokat bíráltuk azért, mert azonnal ítéletet hirdetett utóbb elporladó ügyekben, úgy az ő elmarasztalásához is egyértelmű bizonyítékok alapján születő ítélet kell. Az általa is épített elszámoltatási mocsarat nem lehet az ő módszereivel lecsapolni.

Mostantól a választásokig alighanem a felvételek kora jő. Nem árt, ha óvatosak vagyunk, és Virág elvtárssal szemben az ítéletet nem keverjük össze a vallomással.