Múlt héten pénteken elautóztam Baktalórántházára, ahol a település várossá nyilvánításának huszadik évfordulóját ünnepelték, de igazából inkább az egyik meghívott, Kövér László miatt mentem. Mert biztos voltam benne, hogy a házelnök nem lesz ott. Azt hittem, Kövér László nem fogadja el a meghívást, nem mond beszédet, nem ül le Nagy Lajos polgármester mellé. Azt gondoltam, hogy más elfoglaltságaira hivatkozva lemondja a részvételt. Küld maga helyett egy beszédet, amelyet fölolvasnak és megtapsolnak.

Bíztam benne, hogy Kövér László nem ünnepel együtt Nagy Lajos baktalórántházi polgármesterrel, a Fidesz volt választókerületi elnökével. Nagy Lajost ugyanis idén áprilisban társtettesként folytatólagosan elkövetett sikkasztás, társtettesként folytatólagosan elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, hamis tanúzásra felhívás és felbujtás miatt jogerősen egy év hat hónap börtönre ítélték, két év próbaidőre felfüggesztve.

Azt hittem, Kövér László nem megy el abba a városba, amelynek volt polgármesterét, jelenlegi alpolgármesterét, Vida Károlyt folytatólagosan elkövetett sikkasztás, társtettesként folytatólagosan elkövetett jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, közokirathamisítás, hamis tanúzásra felhívás és felbujtás miatt jogerősen két év börtönre ítélték három év próbaidőre felfüggesztve.

A vádlottak a képviselő-testület felhatalmazása nélkül csaknem 200 millió forint értékű értékpapírt adtak át a Nagy Lajos által létrehozott alapítványnak, a vagyont viszont nem szerepeltették az önkormányzat könyvelésében, így azt sem a számvevőszék, sem a könyvvizsgáló nem vizsgálhatta. Visszaéléseket követtek el a közmunkapénzekkel is: a közhasznú dolgozóként foglalkoztatott magyar emberek jogos járandóságát Vida Károly utasítására visszatartották, a polgármester pedig a magyar emberek jogellenesen hozzá került, összesen több mint 16 millió forintjával a sajátjaként rendelkezett.

Hogyan is mutatkozhatna e városvezetők társaságában Kövér László, a Megtestesült Moralitás maga? Hiszen pártjának egyik szóvivője épp a napokban tartott sajtótájékoztatót arról, hogy az ellenzékiek lepaktáltak egy Kis Görbe nevű bűnözővel, amely lepaktálás abban állt, hogy együtt mutatkoztak vele. Mivel az efféle együttállásokat a Nemzeti Együttműködés Rendszerének főpapjai a keresztény erkölcs talaján állva utasítják el, a Megtestesült Moralitás nem mehet el Baktalórántházára. Ezt gondoltam.

De elment. A saját szememmel láttam őt Nagy Lajos oldalán, s ott volt mellette Tállai András államtitkár és Papcsák Ferenc zuglói polgármester is. Kövér László beszédet mondott. Közölte, hogy „Baktalórántháza elindult a fejlődés útján”. Azt is mondta, hogy „a városvezetés számára állandó kihívás mindent megtenni azért, hogy a város ne csak lakóhely, hanem igazi otthona legyen a közösség minden tagjának”. Szerinte „Baktalórántháza arra szolgáltat bizonyítékot, hogy a szülőföld szeretete nélkülözhetetlen az életünkben, így a bennük élő és lélegző ősi életfa ma is irányt mutat”.

És a közönség nem röhög.

Nem kiált föl senki, hogy hé, ott ülnek azok, akik ellopták a pénzemet!

Nem kérdez rá hangosan senki, hogy miket beszél ez az ember. Miféle bennünk lélegző életfa, s miféle iránymutatás?! Nem áll föl senki, hogy azt mondja: viszlát, ebből a hülyeségből elég volt. Nem. Hanem a megszégyenített Magyarország tapsol. Majd az ünnepség után politikusai odafáradnak megterített asztalaikhoz, hogy közpénzből fizetett állófogadáson egyenek. A meglopott magyar emberek pedig hazamennek, hogy ők is egyenek. De ők csak a sajátjukból, mert nekik futja.