Magdi nénit, a nyolcvanhat éves győrasszonyfai asszonyt néhány napja a saját udvarában találták meg eszméletlenül, vérbe fagyva. Az egyik karja hiányzott. Az életéért napok óta küzdenek az orvosok. Azt viszont senki sem tudja, hova lett a vállából kiszakított végtag. A kórházi orvosok nem látták nyomát állatmarcangolásnak, vágásszerű csonkot írtak le.

A rendőrök viszont azt állítják, hogy sem bűntényre, sem öngyilkosságra utaló jel nincs. Nehéz elképzelni, hogy valaki levágja az egyik kezét, hogy elvérezzen. Sokkal valószínűbb, hogy az asszony azért ment ki este, hogy bezárja a tyúkokat, rosszul lett, elájult, s ezután történt valami, aminek következtében elvesztette a karját.

De mi? Ezt találgatják Győrasszonyfán. Egy kis falu van teljes bizonytalanságban. Első reakcióként megjelent a félelem. A környéken kószáló vad kutyákról, éhes, mohó rókákról, sőt óriási patkányokról lehetett hallani. A falu körzeti orvosa nem tartja kizártnak, hogy valamilyen állat, egyetlen rántással tépte ki vállból az asszony karját – ezért nem látni marcangolás nyomait –, a nénit pedig a reflexszerűen összezáró erek mentették meg a teljes elvérzéstől.

A lehetséges elkövetők számbavételétől lépésről lépésre jutnak el a bűnbakképzésig. A fő gyanúsított sokáig a róka volt, amely állat amúgy sem népszerű, veszettséget terjeszt, tyúkokat lop. Minden kitelik tőle.

A másik bűnbak egy ideig a néni kutyája lett, de ez a felvetés megosztotta az embereket. A kutyát nem szeretők szerint saját ebe is letéphette a szerencsétlen asszony karját. A kutyabarátok viszont úgy látják: lehet, hogy éppen segíteni akart az állat, s a kezénél fogva próbálta behúzni lakásába eszméletlen gazdáját. A kisebb vad- és háziállatokról aztán egyre inkább a nagyvadak felé terelődött a figyelem. Most a vaddisznó az első számú gyanúsított, bár az ő garázdálkodásának éppúgy nincs bizonyítható nyoma, mint a rókáénak. A vaddisznónál nagyobb és ilyen cselekedetre alkalmas állat pedig nem honos errefelé.

A helyi közbeszédben egyelőre nem az emberek felelősségét keresik, nem gyanúsítanak senkit, sem szándékossággal, sem gondatlansággal, sem felelőtlenséggel, hiszen nincs is rá okuk. A megnyugtató bizonyosságot Magdi néni eszméletre térésétől, illetve a közigazgatási eljárás eredményétől várják. Bizonytalanságban ugyanis nem lehet nyugodtan élni. Ha nincs valódi tettes, elkövető, akkor valakit – valamit – előbb-utóbb informálisan kineveznek annak. A megnyugvás érdekében rá kell fogni a rettenetes sebesülést valamire, legalábbis a hihető valószínűség szintjén.

Mint a közéletben, a politikában, de a civil hétköznapokban is. Az egyéni és a kollektív szorongást valamiképpen oldani kell. Gyakran a hihető vélelem, hazugság is megnyugtatóbb a kételkedő igazságnál. Magdi néni egyelőre ezen nem gondolkodik, öntudatlanul az életéért küzd szegény. S ha fölébred, talán az lesz az első gondolata, vajon becsukta-e valaki a tyúkól ajtaját.