Hoffmann Rózsának, ahogyan Hende Csabának vagy Orbán Viktornak is, havi másfél millió forintot, szolgálati autót és bőkezű cafeteriát dobnak össze az adófizetők azért, hogy minden energiájukat a rájuk szignált kormányzati ügyek menedzselésének szenteljék.

Ezért a kiemelt juttatásért a „munkáltatók”, vagyis a választók joggal várhatják, hogy az állam vezetői azzal foglalkozzanak, ami a dolguk, és hogy fényes munkaidőben ne a Fidesz kampányszekerét huzogassák.

Nekem, mint adózott bérből élő szavazónak egyáltalán nem jön be, ha az oktatásért – illetve szerintük a nevelésért, bár ez utóbbit én sokgyerekes szülőként inkább magamra vállalnám – felelős államtitkár a csődbe döntött iskolarendszer szanálása helyett alaptörvény-magyarázós és kommunistázós leveleket irkál a diákoknak (ami egy volt MSZMP-tagtól különösen bájos, tessék figyelni: „közületek a legidősebbek sem éltek még akkor, amikor Magyarország alkotmánya nem a magyar emberek alapjogait, értékeit, érdekeit, elképzeléseit rögzítette, hanem idegen hatalomét” – mintha bizony ő maga nem lett volna annak az idegen hatalomnak a tagkönyvvel igazolt kiszolgálói között).

Szeretném nyomatékosan leszögezni: nem ezért fizetem őt. És Hendét sem avégett finanszírozom ilyen urasan, hogy hétköznap kora délután szirénázó állami Audival a Fidesz vidéki rezsifórumaira szaladgáljon.

Nem tudom, hogy katonáéknál hogy van ez, de nálunk, ha valaki ellóg a szolgálatból, és közben még jól össze is töri a céges autót, még akkor sem főműsoridős jópofi-riport jár a köztévében, ha nem az ő hibájából történt a csattanás. A civil világban ilyenkor szóba sem kerülhet, hogy üzemi balesetként könyveljék el az ügyet – ami tb-szempontból egyáltalán nem mindegy –, és az okozott kárt is meg kell téríteni.

Ott a minisztériumban nyilván elsikálják majd a dolgot, de a jövőre nézve azt tanácsolnám neki: ha tényleg ennyire ráér, menjen ki inkább most, még időben a gátakra, vagy szedjen egy kis parlagfüvet. Végigolvastam a honvédelmi minisztérium szervezeti és működési szabályzatában a miniszter feladatköréről szóló fejezetet, így megalapozottan állíthatom: egyetlen árva utalás sincs benne arra, hogy a rezsiharcban is kellene vitézkednie.

Sőt a rezsifronton szintén aktív Pintér Sándoréban sincs: az energiaügyek egyelőre nem a hadügyhöz, és nem is a belügyhöz tartoznak. Remélem, a hatalom kontrollját a szívükön viselő ellenzéki pártjaink már fogalmazzák a feljelentéseket az érintettek vétkes kötelezettségszegése miatt – mint potenciális ügyfél igazán jó néven venném tőlük.

A Terror Házában – enyhítő körülményként munkaszüneti napon – Szolzsenyicin-idézeteket felolvasó és magyarázó kormányfőnek pedig azt javasolnám: ha valóban hisz benne, hogy négy ilyen államosítós-tervgazdálkodásos év után komcsizással választást lehet nyerni, dobjon össze tavaszig egy harcosan antikommunista, kompromisszummentes ügynöktörvényt – az adott célcsoport biztosan többre fogja értékelni a múzeumi hakninál.