Ha nem fordul meg váratlanul a trend, ha nem tévednek orbitálisat a közvélemény-kutatók, akkor Merkel toronymagasan megnyeri a vasárnapi választásokat – hogy aztán maga dönthessen a koalíciós partnerről. Szándékos az egyes szám: a plakátok, a kampány, az üzenetek mind Merkelről és nem a CDU-ról szólnak. A hajdan lesajnált, külseje, frizurája miatt cikizett asszony lett a CDU legnagyobb (és gyakran úgy tűnik, egyetlen) ütőkártyája.

Aggódnak is emiatt a párton belül, és joggal: a CDU egymás után szorul ki a tartományi kormányokból, egyre szűkül a támogatottsága a nagyvárosokban, mert nincsenek üzenetei. A pártelnök-kancellár lett az egyszemélyes show, ám kétségtelen: ő mindent visz. Mit tud Merkel, amit más nem? Egy jóindulatú nagynéni és egy kőkemény menedzser furcsa keveréke, de elsősorban szimbólum a németek szemében: a biztonság jelképe. Nem vállal felesleges vitákat, harcokat, sőt, ha lehet, egyáltalán nem vitatkozik.

Nem hibázik, mert nem foglal egyértelműen állást, nem jön ki a sodrából, nem esik ki a szerepéből: azt üzeni, nyugi, majd én megoldom. Egy hektikus, bizonytalan világban nem állítja folyamatosan döntés elé a társadalmat, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem hiszterizálja a közvéleményt. Nem hirdet harcot, inkább egyezkedik. Túl kerek, mondja egy ismerősöm, nem lehet fogást találni rajta. Ha az ellenzék felvet egy témát – legyen az az atomerőművek bezárása, a lakbérek szabályozása vagy a minimálbér bevezetése –, azonnal beolvasztja a saját programjába. Ellopja az ötleteket, de aztán elszabotálja a megvalósítást – mondják a kritikusai.

Nem reformált, nem változtatta meg Németországot, csak épp úgy irányította a dolgokat, hogy az ország maga változzon meg. Németország Merkel alatt lett az a vezető európai ország, amely hatvan évvel a második világháború után ismét fejtörést okoz a világnak. Nem agresszív katonai hatalomként kényszeríti térdre Európa egy részét, de azért elég határozottan. Ám eközben olyanokban talál szövetségesre, olyan államok sürgetnek aktívabb német vezetőszerepet (a lengyelek), akiktől ezt a legkevésbé várta volna a világ.

Elemzők egy része máris azt állítja, hogy az otthoni átalakítások helyett Merkel európai reformokban éli ki magát: ennek nagy előnye, hogy saját választóit nem veszíti el, hiszen csak a nemzetközi terepen keménykedik. Mi megtettük, amit kell, most rajtuk a sor – utal a válságba belerokkanó dél-európai országokra. Miután otthon már nincs ellenfele – a legtöbbet maga iktatta ki ügyes kamarillapolitikával –, most a nemzetközi arénában méri össze magát Vlagyimir Putyinnal vagy Barack Obamával. Tévedés lenne azt állítani, hogy a németek rajonganak Merkelért. De elégedettek vele.

Angela Merkel egy stuttgarti választási gyűlésen – a németek elégedettek vele