A közvélemény-kutatók mégis kénytelenek számolni velük. A rejtőzködő választó talán szélsőséges nézeteket vall. Aztán amikor ott marad az urnával kettesben, akkor beleönti gyűlöletét, előítéletét vagy forradalmi indulatát. A rejtőzködő szavazó néha önző módra racionális. Tudja, hogy egy párt például demokráciaellenes, zagyva történelmi politikát űz, néha veszedelmes külpolitikai mezőkre téved.

Ellenük szavazna, ám az ellenzék, amellyel egyetért abban, hogy ezt nem szabad folytatni, emelné az adóját. És a zsebére gondol: szavaz és szégyenkezik. Magyarországon 2002-ben már megtörtént, hogy a közvéleménykutatók előrejelzése éppen a rejtőzködők és hamisan nyilatkozók miatt nem vált be. A Fidesz akkor (a jelenhez képest) mérsékelten kormányzott, sikeresnek látszott a gazdaságpolitikája. Robogott a vonat.

De Orbánék tévedtek akkoriban egy nagyot. Elhitték, hogy Magyarországé egy jobboldali, konzervatív, egyházias társadalom. Elhitték, hogy Szent Korona-tan és Horthy-nosztalgia kell a magyarnak. Kezdték hinni maguk is ezt „eszmét”, s azt gondolták, majd ezt veszi a társadalom is. A hatalomnélküliség zord évei megerősítették e téveszméjüket. A fülkeforradalmi siker (a szociálliberális kormányzásért kiosztott népi büntetés) pedig elhitette velük, hogy a többség ezt akarja. És nem teszetosza demokráciát, hanem vezérelvű rendet kíván.

Feltehetően újra tévednek. Sokan már 2002-ben is érezték, hogy komoly apparátust építettek ki, hogy figyeljék gondolkodásukat, szavazatokat vegyenek, elriasszák az embereket az önállóságtól. Ezért a politikai illegalitást választották, vagy éppen úgy nyilatkoztak: a kormánypártot szeretnék továbbra is hatalomban látni.

Ilyesmi történhet most is. A kutatások szerint ma a kormánykoalíció pártjaié a legnagyobb támogatottság. Eközben az ellenzéki szavazók szinte mindegyike, a rejtőző szavazópolgároknak pedig az 52 százaléka is kormányváltást szeretne, közülük csak 11 százalék óhajtja a Fideszt kormányban látni 2014 után. Tehát nagy a változás tábora. Azt gondolom, hogy a rejtőzködés fő oka az ideologikus kormánypolitika, a megfélemlítés, a politikailag motivált lenyúlások gyakorlata. Ez árt a kormánypártnak is.

Mivel csak a saját hangjukat hallják a kisajátított nyilvánosságban, mivel a közvélemény-kutatásokat is úgy értelmezik, mint a hatalmi politika igazolását, elmarad a szükséges kormányzati reflexió. Ez a kormány nem fog változtatni, nem tud korrigálni. Ha külső nyomásra esetleg rákényszerül, akkor is elhazudja azt. Tehát nemcsak a szavazók rejtőzködnek, de maga a kormánypárt is az öncsalás mögé bújik, álneveket használ. A rejtőzködés, a hamis identitások használata a földalatti mozgalmak és a diktatúrák gyakorlata. Ki is fél itt?