Dési András: Zöld takarítás
Kamaszfejjel utcai összecsapásokban vett részt, egyetemistaként kommunista csoportokban fordult meg. Később komoly szerepe volt abban, hogy a német zöldek között a realista szárny kerekedett felül, s az egykor lázadó ökopárt utat talált a középrétegekhez. Jürgen Trittinről, a zöldek egyik vezetőjéről tudni lehetett, hogy szívesen lenne pénzügyminiszter az SPD-vel remélt koalícióban.
A személyét érintő és a zöldeket is megrázó botrány nyomán azonban valószínűleg búcsút kell mondania ambícióinak. Alig egy héttel a szeptember 22-i Bundestag-választás előtt utolérte a múltja. Az, hogy több mint harminc éve göttingeni egyetemistaként, mint az alternatív lista önkormányzati képviselőjelöltje, nevét adta egy olyan programhoz, amely büntetlenséget szorgalmazott a gyermekekkel folytatott, nem erőszakos szexuális cselekmények elkövetőinek. Trittin nem volt pedofil, sohasem bocsátkozott ilyen szörnyűséges tettekbe, de akkor is ő volt az, aki ellenjegyezte a programot.
A Trittin-ügy óta a német sajtó tele van a zöldek múltjával. A hetvenes évek közepétől pedofilok szivárogtak be az akkor formálódó, a bigottnak tartott polgári társadalommal szemben álló mozgalomba, de az még egy másik szövetségi köztársaság volt. Arra a korszakra a szélsőbalos Vörös Hadsereg Frakció terrorja éppen úgy rányomta a bélyegét, mint az atomerőművek építése elleni vagy később az amerikai közepes hatótávolságú rakéták telepítése elleni tömegtüntetések.
Éreztette hatását a szexuális forradalom is: az NSZK-ban kiadtak olyan pedagógiai képeskönyvet is, amely azt taglalta, hogy a felnőttek és a gyermekek közötti szexuális viszony jótékony hatással van a kicsik személyiségfejlődésére. Hogy egy ilyen könyv – a gyerekek előtt űzött, szabad szerelmet hirdető kommunákhoz hasonlóan – felért-e az erkölcsi fertővel, mindenki ítélje meg maga. A korszellembe akkor belefért.
Ma már ilyen könyv nem jelenhetne meg következmények nélkül. A pedofil bűncselekmények kiemelt társadalmi és médiafigyelmet kapnak. Ma már hatóságilag eljárnának a kommunákkal szemben. De azt se felejtsük el, hogy generációk hosszú évszázadokon át egy légtérben éltek – házaséletet is.
A gyerekek molesztálása, megrontása sajnos nem új keletű. Európában a közvélemény az ilyen rettenettel az 1990-es évek közepén, Marc Dutroux lebukása után szembesült. A belga pedofil sorozatgyilkos szörnytettei sok mindent megváltoztattak. Például azt, hogy a kiemelt médiafigyelem miatt e rémségeket nem lehetett többé a szőnyeg alá seperni. Az egyházaknál sem, ahol az elhallgatást szintén komolyan gyakorolták.
A német zöldek sokáig nem mertek szembenézni azzal, hogy szexuális bűnözők furakodtak soraikba. Trittin bocsánatot kért, a szavazók vasárnap eldöntik, hogy elfogadják-e. Elgondolkodtató, hogy Trittint és a zöldeket azok a történészek szembesítették a múlttal, akiket a párt kért fel, hogy erkölcsi tévedhetetlenségük hamis mítoszait takarítsák el. Megtették – és még nem végeztek.
