Választási évre választási költségvetés készül. Miután a büdzséről politikusok szavaznak, aligha lehet ez másként. Egy költségvetés mindig politikai kérdés: nincs terület, amely ne tudna millió okot felsorolni a többlet milliárdokra; a súlyozás, a prioritások kijelölése, az alku, a pénzügyi lehetőségek és a társadalmi elvárások egyeztetése több egyszerű matematikai műveletnél. 

Ez a boszorkánykonyha. Értékválasztás, gazdasági, társadalmi és politikai stratégia, ágazati lobbik ütközése tükröződik a költségvetésben. A hazai demokratikus intézményrendszer még megmaradt szabályai miatt négyévenként a döntéshozók (vagyis a képviselők) prioritási listája átalakul, választások előtt fontosabb lesz az ígéretek gyors betartása a hosszú távú stratégiai megfontolásoknál, a béremelés a hiánycélnál.

Normális esetben a költségvetést előkészítő apparátus (és/vagy a kormányzati vezetés) képes számolni ezzel a kockázattal, megadja a játékteret a politikusoknak és önmagának. Tartalékokat képez, készül a demokratikus ciklusra, időzít és számol. Magyarország újkori demokráciájának történetében ez Horn Gyula kormányának és az első Orbán-kabinetnek sikerült. Azóta – részben a hazai vezetés saját hibájából, részben nemzetközi okok miatt – ez nem megy.

Ami keveset tudni lehet a jövő évi költségvetésről, az azt mutatja, hogy Orbán Viktor kormánya valódi tartalékok nélkül vág neki a jövő évnek. Ahogyan némileg túlzó 2 százalékos gazdasági növekedésre alapozni a 2014-es számokat, úgy tűnik saját rezsicsökkentő elkötelezettségében meginogni a kormány a tervezett 2,8 százalékos inflációval. Ez az optimista-pesszimista kombináció viszont a bevételi számoknál mindkét irányból kedvezőbb becslésekre ad alapot, ami óvatosságra inthet az előirányzatokkal kapcsolatban. Ráadásul ezt az emelt bevételi várakozást még meg is fejelte a kabinet szokásos pénztárgépes fehéredési hatással. Az ezen a címen elszámolt összeg (180 milliárd) a teljes áfatervnek mintegy 5 százaléka. És ugyan tudjuk, hogy óriási a feketegazdaság aránya, de azért ennek a tervnek a teljesítése egy teljes elektronikus arzenállal felszerelt NAV-nak se lesz egyszerű feladat.

A bevételekkel ily módon kistafírozott büdzsében ráadásul kisebbek (voltaképp minimális szinten) lesznek a tartalékok, és immáron a hiány is csak egy hajszállal lesz a 3 százalékos bűvös határ alatt. Közgazdaságilag pedig nincs is értelme 2,7-ről 2,9 százalékra módosítani a GDP-arányos deficitcélt, csak akkor, ha végképp kell 60-70 milliárd. Valamire, bármire.

Nincs mozgástér. Jutnia kell a pedagógusokra, a gyerekesekre, a stadionokra és a munkanélküliek eltüntetésére (a közmunkaprogram felfuttatására), de nem marad már másra. Panaszkodik az egészségügy, sír a közalkalmazott, bajban a húsgyár. A hiány már papíron is alig marad 3 százalék alatt. Minden kifeszítve.