Ezek után – írja a szülő – biztosan bőven jut majd ideje rá, hogy a testvéreivel játsszon, a szüleivel beszélgessen, netezzen kicsit, segítsen a háztartásban, tanuljon, leckét írjon és jóízűen megvacsorázzon. Én persze izgága természet vagyok, és erre rögvest rákontráztam: naná, az én gimit kezdő gyerekemnek harmincöt órája van per hét, ráadásul emiatt aztán abba is kell hagynia a vízilabdázást, amit ötödikes kora óta – heti öt edzéssel – kitartóan csinál.

Mert ha fél hétkor elindul itthonról, és beküzdi magát Budapestre három átszállással, akkor épp időben ér oda, hogy nyolckor bezöttyenjen a padba. A hatodik óra után van egy húszperces szünet, amiből tizennyolcat tölt sorban állással – pedig az ő termük van a legközelebb az ebédlőhöz –, majd két egész perce marad, hogy megebédeljen és visszaérjen a hetedik órára. Fél háromkor végez, és ha rögtön indul az edzésre – megint békávé, átszállásokkal spékelve –, pontban négykor csobban az uszoda vizében.

Hatig leússza és ledolgozza a kötelező penzumot, hét és fél nyolc között érne haza. Ez kilenc óra fizikai és szellemi munka, ha az utazást, a rohangálást, a békávézás okozta testi-lelki gyötrelmeket és a cipekedést nem számítom. Utána jöhet a leckeírás és a készülés másnapra, mondjuk úgy este tíz-tizenegyig. Persze tavaly is ilyenkor ért haza, csakhogy előtte az iskolában vagy az uszoda előterében megírta a leckéjét, tudott egy kicsit együtt lenni, lazulni az osztálytársaival, sétálni egyet tanítás után, ha ahhoz volt kedve, elszaladni például a papír-írószerbe megvenni az új füzetet a betelt helyett, szóval csupa haszontalan és ártalmas dolgot művelt.

Itthon többnyire már csak evett és pihent, játszott a kistestvérével, olvasott, zenét hallgatott. Na jó, időnként netezett is, meg segített a háztartásban, legalábbis a mosogatógépet ő pakolta ki eddig. Szóval írtam ennek a volt osztálytársamnak, hogy a gyerek most az iszonyat óraszám miatt kénytelen lesz abbahagyni négy év után a vízilabdát – hogy egy kicsit sajnáltassam magunkat. De tudott kontrázni: náluk a gyerek a fuvolázást lesz kénytelen abbahagyni. Mert éjszaka csak nem áll neki otthon skálázni meg etűdöket gyakorolni, még ha este nyolcra tennék is neki a fuvolaórát.

Földes Hilda

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.