A sikernek mindig van anyja, olykor több is. A szíriai alkudozásból most az is kiderül, hogy még a félsikernek is. A genfi megegyezés egyszerre amerikai és orosz győzelem. Barack Obama megúszott egy kínos szavazást a kongresszusban, és nem kellett szembemennie az amerikai közvéleménnyel sem, amelynek 90 százaléka ellenzi a Szíria elleni csapást. Egyszerre tarthatta meg azt a választási ígéretét, hogy nem bonyolódik újabb háborúkba, és azt, hogy a vegyi fegyverek bevetése „vörös vonal”, hiszen az augusztus 21-i damaszkuszi mérgesgáz-támadás valóban fordulatot hozott. Olyan értelemben is, hogy egy csónakba ültette – legalábbis egy időre – az oroszokat és az amerikaiakat.

Moszkva különösen konstruktív hatalomnak tűnhet a korábbi mindent blokkoló hozzáállásához képest, ami persze azzal is magyarázható: némi aggodalommal figyelte már eddig is, mikor kerülnek a vegyi fegyverek olyan ellenzéki csoportok kezébe, amelyek szoros kapcsolatokkal bírnak Csecsenföldön vagy Dagesztánban, és mikor válik ezáltal terror által fenyegetetté Oroszország is. Putyin számára továbbra sem egyértelmű ugyan, hogy a vegyi fegyvert Aszad vetette be saját népe ellen, ennél azonban aggasztóbb, ha a töredezett, ellenőrizhetetlen iszlamista ellenzék kezébe kerültek. Kapóra jön nekik is az ENSZ-ellenőrzés, különösen ha abban ők is részt vehetnek.

A megegyezés felértékelheti az orosz külpolitika jelentőségét is, bár mint a Die Welt című német lap többször is megírta, az oroszok „érdemtelenül” sajátítják ki az ötletet. A nemzetközi ellenőrzés ugyanis Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter „találmánya”, aki ezt augusztusban az uniós külügyminiszterek vilniusi tanácskozásán vetette fel. Ott találkozott John Kerry amerikai külügyminiszterrel, aki múlt hétfőn Londonban egy újságírói kérdésre azt mondta: Szíria akkor úszhatná meg a légi csapást, ha nemzetközi ellenőrzés alá helyezné a vegyifegyver-készleteit. Később ezt pusztán retorikai érvnek minősítette, amit azonban addigra már Lavrov orosz külügyminiszter is átvett, hogy ezzel „el is vigye a show-t”.

Amerikai lapok most azt állítják, hogy a téma már tavaly előkerült Putyin és Obama között a G20 mexikói tárgyalásain, de akkor még nem volt konkrét apropó: fájdalmas iróniával azt is mondhatnánk, hogy 1400 ember fulladásos halálára volt szükség ahhoz, hogy a nagyhatalmak komolyan vegyék az eddig 100 ezer halálos áldozatot követelő szíriai drámát.

A konfliktust persze a genfi megállapodással messze nem oldották meg. Ha minden jól megy, beengedik az ENSZ-ellenőröket, megtalálják az összes vegyifegyver-raktárat, és megsemmisítik a készleteket. Ezzel esély támad egy békekonferenciára, amely politikai megoldást hozhat. Az öldöklés egyelőre tovább tart, nem vegyi, hanem hagyományos fegyverekkel. A légi csapások elodázásával az egyik rossz megoldást sikerült elkerülni, de korai lenne még megkönnyebbülni: a rendezésig hosszú az út, Obama és Putyin közös csónakja még sokszor léket kaphat.