Azt a másfél órát nem fogom elfelejteni, amelyet a debreceni Balla-ügyben szaglászva egy magánnyomozó társaságában töltöttem 2008 nyarán egy budapesti étteremben. Korábban nem találkoztam vele, nem tudtam, hogy néz ki.

Átlagos megjelenésű, sokat látott, lélekben megszikkadt embernek képzeltem, aki lehúzott huszonöt évet a rendőrségnél, de elege lett a sok munkából és a kevés pénzből, leszerelt, alapított egy magánnyomozó céget, s azóta éjszakánként féltékeny házastársak után leskelődik a szórakozóhelyeken. Ezzel szemben percre pontosan a megbeszélt időpontban egy pokolfekete Hummer állt be a parkolóba. A kocsit sokan megbámulták, s még többen a gazdáját – miközben én reménykedtem, hogy nem ő lesz az, akire várok.

De ő volt. Amikor belépett az ajtón, elsötétült a bejárat: két méter magas volt, s széles, mint egy szekrény. Úgy öltözött, mint egy cowboy, szája sarkában pipa füstölt, csuklóján akkora fémóra zörgött, mint egy bilincs. Hát vele beszélgettem másfél órát arról, hogy egy évvel korábban ki ölhette meg Balla Irma debreceni fideszes képviselőt. A magánnyomozó nem tudta, hogy ki a tettes, de abban biztos volt, hogy nem a megvádolt fiú.

Közölte, hogy nem Sándor volt. Amikor rákérdeztem, hogy ezt milyen módszerrel derítette ki, azt válaszolta, hogy nagyon egyszerűen. Órákig üldögélt az áldozat lakásában, és nézte a plafont. És mire besötétedett, rájött, hogy nem a fiú volt. Hogy is mondjam: csalódott voltam. Ezért utaztam Pestre? Most tényleg képzeljem el a hummeres embert, amint ott pipázik a tetthelyen, nézi a plafont, és rájön, hogy nem a fiú a gyilkos?

És neki lett igaza. A Debreceni Ítélőtábla a minap jogerősen megállapította, hogy a nagy port fölvert gyilkosságot nem Balla Irma fia követte el, így a korábban 13 évre ítélt ifjabb Schönstein Sándort bizonyítottság hiányában fölmentette. A határozat szerint az asszonyt „egy eddig be nem azonosított tettes” ölte meg „egy eddig be nem azonosított tárggyal”, amiből az következik: az ügyben eljáró nyomozók valamit nagyon elszúrtak. Hanyag munkájukra maga a bírósági eljárás mutatott rá.

Bebizonyosodott, hogy a helyszínelés során elmulasztották átvizsgálni az udvari kuka tartalmát, nem néztek át a szomszédban zajló építkezésre az elkövetés lehetséges eszköze után kutatva, sőt szó nélkül hagyták, hogy a halottszállítók a holttestet azzal az értékes nyomokat tartalmazó véres pokróccal együtt vigyék el, amelyet maga a tettes terített rá az asszonyra.

Azt hiszem, kár volt a sokat látott, lélekben megszikkadt rendőrnyomozókkal megutáltatni a rendőrséget. Hiba volt nyugdíjba küldeni őket időnek előtte. Úgyhogy javaslom, legközelebb vonják be a munkába a hummeres embert, mert ő ott ült a tetthelyen, s vércsöppeket látott a plafonon, amiből rájött, hogy iszonyú erővel kellett lesújtani ahhoz, hogy az ágyról a vér odáig csapódjon. Márpedig ehhez a Sándor gyerek vézna. Mármint a hummeres ember és immár a bíróság szerint is.