Ne egyék meg, amit főztek? Együk meg mi? Ne ők forduljanak fel tőle? Inkább mi? Ez tipikus ellenzéki dilemma az országot szakadék felé kormányzó kormányok idején. Mire törekedhet ilyenkor az ellenzék? Hogy beverekedje magát a kormányülésre a szakadék szélén? 

Pár hónapja ellátogatott a szerkesztőségbe az egyik ellenzéki agytröszt. Fölvetettük neki ezt a dilemmát. Azt válaszolta: jobb volna, ha a mostani kormány fordulna föl, de akkor az ország is úgy fordulna föl vele, mint a görögöké, s abból a fölfordulásból nagyon sokáig nem lenne visszafordulás.

Ez az egyik lehetséges vélemény. Menjünk végig a többin.

Vannak azok az ellenzékiek, akik szerint egy nyitott, meghatározó mértékben export-import függő, tőkehiányos ország gyorsan tönkremegy, ha a liberális piacgazdaság működési feltételeit lerombolja.

Vannak azok, akik szerint a liberális kapitalizmus megy épp csődbe, az alternatívákat kell keresni, nem a tőkések kedvét. Utóbbiak nem látják a szakadékot, tehát a dilemmát sem, amiről beszélünk.

Az előbbiek, akik látják, megint csak kétféleképp gondolkodhatnak. Vagy úgy, ahogy az idézett agytröszt. Vagy úgy, ahogy utólagos (vagy őszinte, vagy sem) vallomása szerint 2006-ban Orbán Viktor, aki nem is akart nyerni, mert, úgymond, tudta, milyen rossz helyzetben van a gazdaság. Megvárta, hogy az ellenfelei menjenek rá a szakadékból való kimászásra. Ez utóbbiak nyugodtan beszélhetnek a szakadékról a kampányban, mert amit azzal veszíthetnek, azt nem is akarják elnyerni.

De mit tegyenek az előbbiek? Ők is kétféleképpen gondolkodhatnak. Úgy, mint Gyurcsány Ferenc 2006-ban. (Azzal a különbséggel, hogy ő akkor nem ellenzékben volt.) Csak mi tudjuk kihúzni a bajból az országot, most tehát csak az a fontos, hogy mi nyerjünk, bármit is kell ennek érdekében lódítani vagy ködösíteni.

Vagy úgy, hogy erre a bármire egyszer már ráment sok évünk, hitelünk, választónk. Részben erre ment rá a köztársaságunk is. Ha vállaljuk, hogy magunkra húzzuk az Orbán-féle rémkormányzás következményeit, akkor előre hangsúlyosan le kell szögezni, hogy szakadékban leszünk. Rövid távon a kimászás nehézségeit ígérhetjük. Ezt a kellemetlen üzenetet azért más szinten, más területen, más időtávban sok-sok pozitív üzenettel lehet ellensúlyozni, és kell is annak, aki esélyt akar adni magának.

Ez biztosan nem lesz ezzel együtt sem a nem náci ellenzék egészét átfogó, egységes stratégia. Viszont azzal, hogy nem egyetlen nem náci ellenzéki lista lesz, stratégiából is lehet kettő.

Ezt a két stratégiát egy példával érzékeltethetjük. „A hülyék a szomszédban laknak, nem akarjuk eltörölni a rezsicsökkentést” – nyilatkozta Mesterházy Attila az ATV-ben. Bajnai Gordon pedig „csalásnak és tarthatatlan intézkedésnek nevezte a kormány rezsicsökkentését” a pozsonyi Smenek adott interjújában, hozzátéve, hogy „Magyarországnak válságmenedzsmentre lesz szüksége”. Az elsőként idézett úr számára magától értetődik, hogy egy népszerű intézkedést csak hülyék ellenezhetnek választások előtt ellenzékben, a másodikként idézett úr meg nem fél ilyen hülye lenni. Még ha netán ez most meglátszanék is a támogatottságon.