Nincs április elseje, szemmel láthatóan kandikamerások sem vették rá a legendás humorú Áder Jánost, hogy segítsen nekik megviccelni a magyar közvéleményt, ergo kénytelenek vagyunk elkönyvelni, hogy ez most komoly. A köztársasági elnök elérkezettnek látta az időt, hogy atyásan megfeddje a magyar pártokat, amiért idő előtt kezdtek kampányolni, ahelyett hogy ülnének szépen a helyükön.

A jó hír az, hogy Áder imázsa mégiscsak az úriemberé, ezért általában „pártokat” emleget, és nem mutogat ujjal a demokratikus ellenzékre. Selmeczi Gabriellától eltérően nem is vizionál kiguvadó szemmel holmi balos rohamcsapatokat, sőt attól is tartózkodik, hogy előírja a trónkövetelőknek, mit és hogyan kéne tenniük. De ugye nem kell feltételeznünk a magyar állam első közjogi méltóságáról, hogy süketen és vakon abszolválta az elmúlt egy évet, és a Sándor-palotáig nem ért föl az állandó kampányzaj? Ugye az lehetetlen, hogy úgy írta alá az újabb és újabb kampánytörvényeket, hogy nem vette észre, a permanens választási propaganda fontos fogaskereke ő maga is? Remélhetőleg azt sem kell neki elmagyaráznunk, mi célt szolgál a felelős kormányzás helyett űzött rezsicsökkentés, devizahiteles-mentés, önkormányzati hón alá nyúlás, ez az egész eszement szabadságharc.

Ha viszont Áder János mindezt tudja, akkor már itt is a rossz hír: hazánk köztársasági elnöke nyíltan kampányol anyapártja, az őt erre a magas posztra juttató Fidesz mellett. Mert lehet azon lamentálni, hogy most a munkálkodásnak van ideje, a kormány kormányozzon, az ellenzék pedig jó gyerekek módjára várja a sorát, és hogy a 2014-ben várható „szabad választás a demokrácia ünnepnapja”. De a rideg való az, hogy az államelnök ezzel a közleménnyel megtette az első kísérletet, hogy befolyásolja a jövő évi választások eredményét.

A Fidesz egész stratégiája azt célozza ugyanis, hogy lenevelje a magyar állampolgárokat a felelős politikai gondolkodásról. Már-már himnusszá készülnek avatni az „Unom a politikát”-slágert, hiszen addig jó, míg a polgár nem lát túl a multik regulázásán meg a sólyomszárnyalásnak mondott gyermeteg pávatáncon. És most mindehhez a Sándor-palotából érkezett megerősítés. Mondván, az ellenzék kakofon, de a lényeget illetően mégiscsak egyet fújó kórusa hiába zengi, hogy a szakadék felé tartunk, hogy katasztrófához vezet a kormány gazdasági és pénzügyi politikája, összeomlóban az oktatás és az egészségügy, elszigetelődünk Európától, és behozhatatlan hátrányba kerülünk – nem kétségbeesett vészjelzés ez, hanem csak kampány. És tessék azonnal abbahagyni, majd szólok, ha ez jön az órarendben.

Azt eddig is tudtuk, hogy a Fidesz önmagára írt választási törvényének betudhatóan az ellenzék számára gátakkal nehezített zsákban futás lesz a jövő évi választás. Mostanra viszont teljes egészében felállt a sorfal is, amelyen át kell majd törni ahhoz, hogy a voksolás napja valóban a szabadság ünnepe lehessen.