Nem lehet választási költségvetés jövőre – kötötte meg magát a minap Kövér László, az Országgyűlés elnöke, miközben megkezdődött a kormányzati osztogatás. Ennek jegyében a Fidesz frakcióvezetője feltalálta az örökmozgó gazdaságot.

Rogán Antal olyan törvényt akar, amely a közműszolgáltatásokat egyetlen nonprofit rendszerbe fogja, s amelynek az volna a korszakos lényege, hogy a bevételeit visszaforgatva emeli a szolgáltatás színvonalát. Ezzel lehetne az öröklétig folytatni a fogyasztói árak történelmi jelentőségű csökkentését, amire Magyarország történetében nem volt még példa. Közgazdasági forradalom folyik itt.

Ha már nincs mit a GDP megtermelt többleteként elosztani, hát legalább a kiadásokat csökkentsük – a közkassza kevésbé látható rovására, de a magunk kormányzati épülésére. Tegyünk hát bele mindent a nonprofit állami örökmozgóba közszolgáltatásoktól az oktatásig, a maffiagazdaságtól, a hatalmi szóval, „erkölcsi alapon” meghágott bankoktól a kultúráig. Minek államosítanám a gazdaságot, az egész népet államosítom – mondta Hitler. Társadalmasítsuk az egész társadalmat – mondta a „létező szocializmus”.

Vegyük „közkézbe”, akár nonprofit jelszóval az egész nemzetet. Legfeljebb majd bukásunk pillanatában felrémlik bennünk, amire az átkos rezsim legnyakasabbjainak is rá kellett ébredniük a végén, hogy ez az államosított társadalom életképtelen. Valóságos piac nélkül nemhogy növekedni, fejleszteni nem tud, de még működni sem. Az örökmozgó társadalom ötletét a politikai kényszer szülte. Mert azt Rogán sem titkolja, hogy a kormányzó párt szeme előtt csakis a következő választások lebegnek.

Hogy a győzelemmel be lehessen betonozni az eddigi orbáni politikát, amely „mindig fel fog lépni a gazdasági érdekek ellenében a magyar érdekek mellett”. Aminek így ugyan semmi értelme, de be kell látnunk, kevés valóságos érv van a Fidesz és a kormányfő kezében, aki ragaszkodik ahhoz, hogy Magyarország újra működik és jobban teljesít. Mert az újabb rezsicsökkentést – becsületszóra! – el fogja bírni a gazdaság, legfeljebb „megnézzük, mi történik, és utána lehet majd döntéseket hozni”.

A lényeg, hogy demonstrálja: Magyarország képes önálló gazdaságpolitikát folytatni. Ehhez képest érdektelen, hogy az ország egyre távolodik a fejlett világtól, hogy három év alatt öt vagy tizenegy helyet csúsztunk vissza a versenyképességi rangsorban. Érdektelen a négy és fél millió polgár létminimumra vagy az alá csúszása (Rogán: „Nem kell differenciált rezsicsökkentés, mert az az igazságos, ha mindenkire ebben a formában vonatkozik, ha elkezdünk differenciálni, általában az a vége, hogy a szegény ember jár rosszabbul”), mindegy, hogy már a negyvenesek is a legpesszimistábbak közé tartoznak a jövőt illetően.

Ahogyan közeledik az elszámoltatás napja, úgy szorul be a hatalom mind jobban saját kudarcai és sikerpropagandája ellentmondásának a csapdájába. Omlik rá az örökmozgó szerkezet.

Rogán Antal a visegrádi kihelyezett frakcióülésen